Boldogság
Egyik nap megkérdezte tőlem egy bácsi, hogy szerintem ki a boldog ember. Hirtelen nem is tudtam neki válaszolni, habár az első gondolatom az volt, hogy Ő. Saját bevallása szerint nyolcvannyolc éves, de ha hatvannyolcat mondott volna, azt is elhittem volna neki. Olyan kiegyensúlyozott és vidám volt, hogy ő maga volt a megtestesült boldogság…
Aztán elgondolkodtam. Vajon mi is a boldogság?
Egy érzés. Az egyik legszebb érzés! Lehet pillanatnyi, mint amikor megpillantjuk újszülött gyermekünket, esetleg találkozunk valakivel, akinek elveszünk a tekintetében. Vagy egy rég nem látott ismerőssel találkozunk hosszú idő után. Lehet hosszan tartó, amikor boldog házasságban élünk valakivel, és ilyenkor hosszú éveken át érezzük ezt. De boldogság lehet az is, ha egy fárasztó nap után elterülünk a puha ágyon, és érezzük, ahogy testünk jólesően megpihen.
Aki boldog, az másokat is boldogabbá tesz, akár a puszta jelenlétével is.
Egy kisdiáknak az a boldogság, ha jó jegyet visz haza, ha megdicsérik, ha a jól végzett iskolaév után elkezdődik a szünidő.
A tanárnak az a boldogság, ha a gyerekek megtanulják, amit ő tanított velük, ha felnéznek rá, ha látja, hogy rendes emberek lettek volt diákjaiból.
A szerelmeseknek az a boldogság, ha együtt lehetnek, ha egymás szemébe nézhetnek, ha foghatják egymás kezét.
A dolgozó embernek az a boldogság, ha megbecsülik a munkáját, és ha fizetésemelést kap – a pénz nem boldogít, de ez is egyfajta megbecsülés.
A színésznek a boldogság, amikor a fellépés végén felhangzik a szűnni nem akaró taps.
A szülőnek boldogság, amikor gyermekét nevetni látja.
Az igazi nagy boldogságok bennünk vannak. A lelkünk mélyén. Ezt akkor érzékeljük legjobban, ha egyensúlyba kerülünk önmagunkkal és ezáltal a világgal is.
A tökéletes boldogság olyan, mint egy szivacs. Magába szívja a jó dolgokat, és csak tágul, egyre nagyobbra, míg végül az egész lényünket kitölti. Ilyenkor szinte lebegünk, a föld felett járunk, és kivirulunk. Mert aki boldog, annak kiül ez a csodálatos érzés az arcára, és sugárzik az örömtől. Aki boldog, az másokat is boldogabbá tesz, akár a puszta jelenlétével is. Aki boldog, az mindig mosolyog. Aki boldog, az csak jót tud cselekedni. Bárcsak mindenki boldog lenne!
Számomra a boldogság általában apró dolgokból tevődik össze. Boldog vagyok, amikor fényképezhetek, amikor írok, amikor énekelek, amikor anyukámmal beszélgetek, amikor a barátaimmal vagyok. Minden pillanatban igyekszem felfedezni valamilyen parányi boldogságot, mert ott kell, hogy legyen, csak meg kell találni. Akkor én vajon boldog ember vagyok?
A bácsi is elmondta, hogy szerinte ki a boldog ember: aki mosolyt tud csalni mások arcára. És eltaláltam. Ő mindenképpen az!
