Guinness rekordok a baloldalon
Aligha hiszem, hogy a világtörténelemben akadna példa arra, hogy egy világváros főpolgármester-jelöltjét kevesebb mint két héttel a választás előtt lecserélik egy másik párt jelöltjére. Mindez most Budapesten történt úgy, hogy a magukat egyaránt baloldalinak illetve liberálisnak nevező 3 kispárt hirtelen egy jobboldali „pártszerű mozgalom” embere mögé állt, igaz, azt is mérsékelt egyetértéssel.
Az MSZP-nél csak a fővárosi elnökség állt mellé, de az országos elnökség már nem és az Együtt-PM is megosztott volt. Ehhez képest az új jelölt 36%-ot kapott a „meggyőződéses” választóktól!
Tudják Önök, mire szavaztak? Mert én nem! És tudták-e ők, hogy mire szavaztak?
(Több kérdésem és további megjegyzésem nincs!)
Viszonylag tájékozott vagyok a politikában. De azért bajban lennék, ha ki kellene fejtenem, mit is ajánlottak a választóknak a baloldali kavalkádban. A magyar nyelv hasonlataiban gyakran nagyon kifejező. Elnézést az illetlenségért, de mégiscsak ide kívánkozik ezek közül egy. A most óriásit bukott kis pártocskák az elmúlt időszakban szerintem úgy kószáltak, mint a gólyaürülék a levegőben.
Szociológiailag azért néhány összefüggés felismerhető. Voltak például, akik protestként, szembenállásként, minden ellen szavaztak, ami nemzeti. Tehát voltak dac-szavazók, feltehetően nem kevesen. Voltak aztán, akik a marihuána engedélyezésének reményében voksoltak. Persze olyanok is, akik korábban a nemzetközi tőke kiszolgálásából tettek szert nyereségre – nem nevesítem, de Somogyban is előfordult ilyesmi.
Az ideológiai káoszban a jelenségek két szintje diagnosztizálható:
A korábbi apparátcsnyikok szeretnék fenntartani magukat, csakhogy az apparátusnak már nincs miből finanszíroznia önmagát. Ebből pedig az következik, hogy a volt KISZ fiúk kénytelenek kisfiúkká válni, immár egzisztenciális fenyegetettségben.
Vannak persze kivételezettek, akik Hillary Clinton vagy éppen Soros György támogatáságához hozzájuthattak, avagy a Norvég Alap jól megszervezett eltérítésének mannáját fogyaszthatták. Azonban ez a manna sem végtelen, főleg, ha a kedvezményezettek igen rossz hatásfokkal teljesítik finanszírozóik elvárásait.
A nép nagy része meg köszöni szépen, végleg nem kér ebből a bolhacirkuszból!
Mondhatnánk, úgy tűnik, a baloldali üzlet mára befuccsolt.
És itt látható a gyökerekig lenyúló, majd egy évszázada zajló folyamat.
1945 után Sztálin megbízottai - mintegy 2000 ember - módszeresen szétverték hazánk társadalmát, de még a szociáldemokratákat és a hazai kommunista pártot is. Ez kellett az idegen hatalom kiszolgálásához. 1956 világhírt hozó forradalma, a „pesti srácok” aztán megálljt parancsoltak a korlátlan diktatúrának. Dávid ugyan elbukott, de Góliát végzetes sebet kapott. A szovjet birodalmon végleg ott maradt a magyar forradalom eltiprásának szégyene.
Néhány évtizeddel később a diktatúra és a tervgazdálkodás teljesen kivérzett, aztán eljött 1989, a fordulat éve. A hatalom birtokosai jól előkészítették tulajdonuk és pozíciójuk átmentését. Külföldi kutatóintézet állítása szerint 242 milliárd dollárt sikerült 1980-1990. között ehhez kisíbolni adóparadicsomokba. Ez a nemzeti össztermék (a GDP) mintegy kétszerese.
Sikerült újjászervezni az (ál)baloldalt, leginkább a nemzetközi nagytőke kiszolgálására.
/Manapság Schiffer is szokott hasonlóakat mondani./ De a Medgyessy-Gyurcsány-Bajnai időszak végképpen megfosztotta a rendszert a baloldaliság maradék álcájától. „Ez a legrohadtabb fináncimperializmus” - mondta nekem 2007-ben, Fletó miniszterelnöksége idején egy korábbi valóban baloldali, „Tudományos szocializmus” tanszékvezető-helyettes.
De azt igen fontos kiemelni, hogy 1945-89 között a szovjet rendszer kiszolgálása folyt, majd Horn, Medgyesy-Gyurcsány-Bajnai időszakban a globalizált tőkéé.
S ebben Bokros egykor kulcsfigura volt.
A nép nagy része meg köszöni szépen, végleg nem kér ebből a bolhacirkuszból!