Az állandóság igazsága
Vasárnap befejeződött egy nyugtalan politikai év, és kezdődhet újra a nyugodt munka. Véget vetett ez a szavazás annak is, hogy itt hétfőtől bárki is diktatúrázhat, rezsimezhet a maga és a külföld kedvére. A választópolgárok sokadszorra közölték ezzel a maroknyira zsugorodott kisebbséggel, hogy elég ebből az ország- és lélekrombolásból. Vége annak, hogy egyes tv- és rádiós műsorok vezetői élőben eltűrjék, sőt gerjesszék ezt a primitív, a választók többsége által egyértelműen elutasított, sértő és igaztalan politikát. Vége a maffia-államozásnak, a mutyizás-rágalmaknak, a külföldre szaladgálásnak, vagy az uniós feljelentgetéseknek.
Itt az ideje, hogy észrevegyék, hogy nem vevő erre a magyar nép. Sőt elutasítja, otrombaságnak tartja, hogy bizonyos körök az országról mint diktatúráról értekezzenek, a kormányzó pártokra antidemokratikus, nem egyszer fasiszta jelzőket akasszanak. Vagy a magyar miniszterelnökről mint diktátorról, országrontó politikusról beszéljenek. Egyértelművé vált, hogy sem vezető politikusaikra, sem értelmiségi holdudvarukra ilyen formában nincs szükség. Elismerem, rossz érzés lehet tudomásul venni, hogy van aki náluk sokkal jobban tudja vezetni Magyarországot.
A választópolgárok sokadszorra közölték ezzel a maroknyira zsugorodott kisebbséggel, hogy elég ebből az ország- és lélekrombolásból.
Vége annak is, hogy az ellenzéki pártok és vezetőik maguk is ezt a negatív retorikát folytassák. Példa ennek az értelmetlenségére a Jobbik. Ez a párt nem Orbán Viktort diktátorozta, hanem a választóival törődött. Ha egyet nem is érthetünk velük, egy biztos: nem véletlenül szerezték meg a Fidesz mögött a második helyet. Befejeződöttnek látszik a szocialista brigádozás is. Gyurcsányon kívül ezt már senki sem akarja. Legalábbis ez tűnt ki az MSZP elnökének a szavaiból. Tóbiás gyatra szónok, pontosan úgy beszél, mint valamelyik kádári-kongresszus felszólalója, de azt azért ki lehetett hámozni a beszédéből, hogy új utat szeretne a pártjának.
Ha rádöbben arra, hogy párthívei sem akarnak egy olyan pártban lenni, amelyik nem a nemzeti értékeket és érdekeket tartja elsődlegesnek, és a kormányt nem ellenségnek tartja, akkor van esélyük, hogy kilábaljanak ebből a gödörből. Miniszterelnököt adó párt már nem lesz az MSZP-ből, de arra van esélye, hogy a Fidesz mellett egy mérlegpárti szerepet eljátsszon, a Jobbikkal szemben. Ahogy a német szociáldemokraták képesek arra, hogy a kereszténydemokratákkal együtt kormányozzanak, úgy az MSZP-nek is el kell jutnia odáig, hogy – megakadályozandó egy esetleges szélsőjobb hatalomátvételt –, együttműködjön a Fidesszel. Ez persze nem holnap lesz, de ha okosak, már most elindulnak ebbe az irányba.
Végezetül ne felejtsük el, hogy gratuláljunk Kaposvár új-régi polgármesterének, Szita Károlynak és vele a rá szavazóknak is, nagyszerű győzelmükhöz. Szita Károly példája pontosan bizonyítja, hogy az állandóság milyen komoly fejlődést hozhat egy város életében. Ennél már csak akkor lenne szerencsésebb Kaposvár, ha Szita pártja, a Fidesz is hatodszorra kormányozhatna. Akkor Magyarország most nem itt tartana.