Marx végleg eltávozott
Egykor Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemnek hívták. A szovjet világrendszer egyik legkiválóbb gazdasági képzése folyt ott, ahol nemcsak az ideológiát osztották, de igen hasznos gyakorlati ismereteket is, sőt bizonyos betekintést a nemzetközi, s ami nehezebb volt, hazai realitásba is. Ne feledjük: Kornai János majd Berend T. Iván nemzetközileg is jegyzett tudású emberek voltak.
Magyarország az 1956-os forradalom után és eredményeként valahogy a szovjet rendszer kissé különutas országává vált. Igaz, utólag megtudhattuk, mennyire korlátozott volt is ez a sajátos szakmai és politikai szabadság.
Marx mindig ott tartózkodott a törzshelyén, a róla elnevezett egyetem aulájában, melyről most, 25 évvel a létező szocializmus gazdasági és társadalmi ellehetetlenülése után kitelepítették.
(A szovjet rezidensek helyét nem mutogatták, bár itt képviselték a világbékét és a szovjet érdekeket.)
Marx nem vált hajléktalanná, hiszen az egyetemtörténeti kiállítás részévé fog válni. Oda joggal és intő valóságként: több mint 4 évtizedig mégiscsak a marxizmuson alapuló kommunizmus útján haladtunk – nem önként és még kevésbé örömmel.
A marxi vírus már nem eredményes és alig fertőző. Van helyette más, bár úgy tűnik, mintha a mutáció esete is fennállna, hiszen a hordozók más alakban, de sokszor személyükben változatlanul jelennek meg.
Kétségtelen, az ötvenes évek első felének mérhetetlen önkényuralma után Magyarország mint egykor Dávid, alaposan fejbe találta a nagy Szovjetuniót. A Góliát ugyan nem hunyt el, de soha nem heverte ki ezt a megrázkódtatást. Az 56 utáni véres megtorlás után Kádárék mégiscsak élhetőbb életet kínáltak. 1960-as években lassan felépült a gulyás kommunizmus, s élhettünk Kelet-Európa legvidámabb barakkjában. Mi voltunk a keleti blokk legirigyeltebb országa. A Balatonon virult a kelet- és nyugat-német nyári nagy családegyesítés, ma már tudjuk, az NDK titkosszolgálata, a Stasi kihelyezett ügynökeivel. A budapesti Nagykörút volt Kelet-Európa legnagyobb sétálóáruháza, s hozta a butikosok gyors meggazdagodását.
Látványos volt az egész. Csak kevesen tudhattuk és kutathattuk, hogyan rohad szét az egész rendszer, sajnos országunk is. Beszélni erről persze alig lehetett, írni meg aztán kész szakmai öngyilkosság, jó eséllyel börtön. Én egy észak-magyarországi iparvárosban csendesen tapogatózva, majd tudatosan keresve értettem meg, hogy jön a „konyec filma”, a marxista alapra hivatkozó szovjet rendszer összeomlik.
Sok helyen beleláthattam a tervutasításos rendszer működési mechanizmusainak javíthatatlan önellentmondásaiba, hogyan akadályozza meg a szocialista kooperációs rendszer a hatékony működést. Még egy KGST-tárgyaláson is voltam Drezdában szakmai delegált. Szép jegyzőkönyvet írtunk németül és magyarul. De nem volt kétséges, hogy a valóság működő képtelenségéről egy szó sem eshetett – legfeljebb sok évet érdemlő bírósági tárgyalást kiérdemelve.
A marxizmus utópiája a múlt sikertelen kísérlete. De a már a Kommunista kiáltványban a Marx és Engels által megfogalmazott kommunizmus alapelvei is magában hordozták a korábban fennálló társadalmi rend teljes megsemmisítését mint az osztályharc alapvető célját. Mégpedig forradalommal, kíméletlenül. S a kíméletlenség sikerült a legtökéletesebben. A végösszeget a hazai és nemzetközi sajtó nagyjából 100 millió halottra teszi, bőven felülmúlva a nácizmus áldozatait.
Ukrajna éheztetés általi megtörése éhhalált szenvedettek millióit eredményezte. Sztálin kemény volt, de sikerült a megtöretés. Mao Ce Tung áldozatainak száma is tízmilliós nagyságrendű volt. De arányában a kambodzsai vörös khmerek voltak a legeredményesebbek: a lakosság harmada pusztult el néhány hónap alatt.
A marxi vírus már nem eredményes és alig fertőző. Van helyette más, bár úgy tűnik, mintha a mutáció esete is fennállna, hiszen a hordozók más alakban, de sokszor személyükben változatlanul jelennek meg.