Őszi ülésszak – választási felhangokkal
A parlament a devizahitelek ügyében egyedülálló lépést tervez. Az, hogy egy ország kormánya a hitelezők és hitelesek ügyeibe ilyen aktívan beavatkozik, az unikum Európában. A törvénynek hosszú távú üzenete is van. Senki sem teheti meg ezután következmények nélkül Magyarországon, hogy egyoldalúan horribilis hasznot húzzon az ország polgáraiból.
Másrészt megtanít arra is bennünket, hogy egy szerződést megkötése előtt alaposan el kell olvasni. És meg kell érteni. Ez macerás dolog, de nem „kekeckedés”, hanem muszáj. Ahogy az is igazság, hogy kölcsönt csak olyan pénznemben szabad felvenni, amilyenben a fizetésünket kapjuk. Remélhetőleg ezzel lezárul ez az ügy, folyamatosan kivezetve a hitelt felvevőket ebből a különös útvesztőből.
A Fidesz jól időzített. Az önkormányzati választások előtt nem kis lépés ez a szavazók megnyerésére. A politika már csak ilyen. Ahogy azt is kezdjük megszokni, hogy a parlamenti ellenzék semmi egyebet nem tud, mint „ráígérni” a Fidesz-KDNP lépéseire. Nehéz persze ebben a média-tematizálta világban valami új és előrevivő javaslattal előállni. Az azonban mégsem megy, hogy ha a kormány rezsit csökkent, akkor az ellenzék „még több rezsit” csökkentene, ha a kormány ingyen tankönyvet ad, akkor az ellenzék „még több ingyen könyvet” adna, és így tovább.
Semmi új, semmi komoly országépítő javaslat nem érkezik a soraikból. Hacsak azt az MSZP-s felvetést nem tartjuk annak, amit Tóbiás József előadott a minap. Azt, hogy „minden parlamenti bizottság hozzon létre egy albizottságot”. Bizottság bizottságot. Ez a szocialista bizottságosdi kiirthatatlannak tűnik.
Senki sem teheti meg ezután következmények nélkül Magyarországon, hogy egyoldalúan horribilis hasznot húzzon az ország polgáraiból.
Sajnos Tóbiás József még elődjénél, Mesterházynál is szürkébb, semmitmondóbb. Dózsáról meg éhséglázadásról vizionál. Azonnal felejtsük el. Ez tényleg méltatlan egy pártelnökhöz, egy párthoz. Különösen olyan párthoz, amelyiknek „éhségmeneteit” Simon Gábor és társai vezették.
Ha használni nem tudnak a szocialista urak, legalább ártsanak – gondolhatják új EU-képviselőik. Lehangoló, amit a magyar kormány ellen máris megindítottak Európában. Göncz Kingáék sem csinálták jobban. Szanyi Tibor és Újhelyi István semmit nem tanultak pártjuk választási bukásaiból. Eddig is csak egy dolgot tudott az ellenzék: „orbánviktorozni”, „diktatúrázni”, és eláztatni az EU-előtt a kormányt és annak vezetőjét. Ez ugyan reménytelen munka, és csak bukást hozott, mégis ugyanígy futnak neki most az önkormányzati választásoknak is. Szomorú.
De ne féltsük őket. Abból, hogy, minden bizottságnak még egy albizottságot is szeretnének, odafent ellenzékben is kiválóan meg lehet élni. Hogy az ilyesfajta „válságkezelésük” az ország kisebb-nagyobb településein is működne, azt kétlem. Errefelé a választók nem újabb és újabb bizottságokat szeretnének, hanem a településük kézzelfogható fejlődését. Ezt pedig egyértelműen és ismételten nem ők, nem a mai ellenzéki pártok ajánlják fel a választóknak. Az eredmény pedig borítékolható.