Furcsa hét
Ezen a héten nem történt semmi, ez nagyjából annyit jelent, hogy történt sok apró dolog, amelyek közül az egyik, hogy úgy tűnik, megint igazam lett. Még szinte ifjúként, 1999-ben a Reichstag mellett állva mondtam, hogy az előző évben megbukott kürtös miniszterelnöknek csupán annyi köze volt a német egyesítéshez, hogy neki adták feladatul a kelet-németek kiengedését Ausztriába.
Aztán a héten jött a hír, hogy az akkori miniszterelnök, Németh Miklós csak most tudta meg, hogy Helmuth Kohl táviratban köszönte meg neki az akkori gesztust. Szép, nem? Azokban az időkben a miniszterelnök nem kapja meg a német kancellár által neki küldött táviratot. Vajon ki döntött úgy, hogy ezt neki nem kell látnia?
Talán azok, és itt térünk át a mai második témára, akik miatt most ismét, hogy ilyen népiesen mondjam, szívunk és szívni fogunk még jó ideig. Bizony, az oroszok. Hozzáteszem, gyermekkorom óta utálom őket, a magyar átlagtól eltérően én nem a szokásos két népcsoporttól kapok kiütést, hanem az oroszoktól. Ennek pedig a rossz tapasztalat az oka. Gyermekként egy orosz laktanya közelében nőttem fel és sokszor láttam őket ide-oda flangálni, sőt egy barátságos focimeccs erejéig még a laktanyában is jártam. Nos, számomra taszítóak voltak, valami teljesen más, vad faj. Egyszer saját szememmel láttam, amint egy tiszt félholtra rugdosott egy katonát, mert egy kicsit belehajtott egy lovas szekérbe.
Na, szóval ezek a kedves emberek most a fejükbe vették, hogy Ukrajnából kell nekik némi terület, a Krím félszigetet már megszerezték, most szeretnék folytatni. Ám ez a mi értékközösségünknek nem tetszik, így aztán szankciókkal próbálják szelídíteni a nagy medvét, de az csak nem szelídül. Mi viszont kárát látjuk, nem veszik az áruinkat, drágábban adják egyelőre csak a gázt, ha télen majd adnak egyáltalán. Az senkinek nem jut eszébe a nagyokosok közül, hogy szankciók helyett tárgyalni kellene, megkérni az árát, esetleg úgy, hogy egyszer mi is jól járjunk. Egy kis ukrán Trianon, na és, ahogy a fent emlegetett Horn elvtárs mondaná, a lényeg, hogy ne legyen háború és mindenki aránylag jól járjon, mondjuk Ukrajna megmaradt részében se fagyjanak meg télen az emberek.
Be kellene látni végre, ami nem megy, az nem megy.
Mi volt még a héten? Ja igen, a deviza saga további epizódokkal bővül, immáron lassan öt éve próbálja a kormány lezárni, nekem jövőre lejár, addig már kibírom, de nem mindenki van ezzel így. Meglepődnék, ha Csányi úr bankja a végén utalna nekem némi pénzt.
Apropó Csányi, hát a bankosdihoz biztosan jobban ért, mint a focihoz, pedig ha a focihoz feleannyira értene, akkor soha nem engedi, hogy magyar edző még egyszer magyar kispadra tegye a fenekét, nem csak a válogatottéra, de első osztályú klubcsapatéra sem. Sőt én már a nyolcévesek mellé is külföldi trénereket hoznék, nálunk szegényebb, de fociban sokkal jobb országokból. Be kellene látni végre, ami nem megy, az nem megy.