Rakjunk rendet!
Augusztus végén beleléptünk a szűz havába. Úgy is mondják, kisasszony havába. Eljött a rendrakás ideje. Külsőleg és belsőleg is…
Kezdjük talán legtávolabbról. A természetben a rendrakás az aratással kezdődik, majd folytatódik a különböző őszi termények betakarításával. Letörik a kukoricát, leszedik az őszi gyümölcsöket, a sárgán mosolygó körtéket, a pirosló almákat, és a hamvas bíborszínbe öltözött szilvát. A szőlő is szüretre vár, és a dió is elkezdett potyogni már. A szalmát óriási körbálákba görgetik, hogy majd később elszállítsák. A betakarítás után jöhet az őszi szántás, levelek begyűjtése, és a növények télre való felkészülését is segíteni szoktuk. Ez mind a rendrakás része.
A ház körül is rendet teszünk. Levágjuk a nyári virágok elvirágzott részeit, rövidre nyírjuk a pázsitot, ablakot mosunk, ami a tisztánlátás szempontjából igen fontos! Ez is a rendrakás része.
A lakásban is rendet teszünk, és nemcsak az ablakot, de a függönyt is kimossuk, port törlünk, porszívózunk, padlót mosunk. Persze takarítani mindig kell, de néha kicsit alaposabban végezzük el, mint egyébként. És milyen kellemes, amikor az ember este fáradtan leül, és minden frissen illatozik. Ez is a rendrakás része.
Aztán rendet teszünk a szekrényben is, lassan el lehet tenni a lenge nyári ruhákat, és elő lehet készíteni a melegebbeket, a vastag pulcsit, és a kiskabátot. A strandpapucsot is felváltja a zártabb cipő, a kiscsizmát is elő lehet már venni. Ez is a rendrakás része.
Az iskolába indulók rendet tesznek az íróasztalfiókokban, és az asztalon, hogy legyen hely az új tankönyveknek, füzeteknek, és persze a fejükben is, hogy az új tudományok beférhessenek…
És ezzel el is érkezünk a legfontosabb részéhez a rendrakásnak. Rakjunk önmagunkban is rendet! A fejünkben, a gondolataink között, az épkézláb ötleteket poroljuk le, és valósítsuk meg, a megvalósíthatatlanokat pedig dobjuk el, hogy helyettük másik ötlet születhessen.
Figyeljünk oda mit eszünk, kerüljük a tartósítószereket, mozogjunk sokat a friss levegőn, beszélgessünk el a szomszédokkal, barátainkkal, családtagjainkkal. Nézzük meg lelkünkben is, mi maradt szerteszét, nézzük meg mi az, ami nem odavaló, ami zavar. Hogyha valami bánt bennünket, nézzük meg az okát, és lehetőleg szabaduljunk meg tőle, ami hiányzik, annak nézzünk utána, hogy miért szeretnénk, és kell-e az igazából nekünk, vagy csak magunk alkottuk meg a hiányérzetet. Próbáljunk meg egyensúlyban lenni önmagunkkal és a világgal. Igen, nagyon nehéz, de ha rend lesz legbelül, akkor lehet, hogy előbújnak majd a lelkünkben régen elveszettnek hitt érzések, örömök is. Mert rend a lelke mindennek…
