Fegyverek, lehallgatások, botrányok
Keresi magát a világ, keresi Európa is. Egyre átláthatatlanabb, hogy mi a jó és mi a rossz, ki a jó és ki nem. Pár hónapja még a szíriai helyzeten szörnyülködött a világ, Aszad megbuktatásáról cikkeztek. Ma szinte semmit nem hallunk arról, hogy mi van arrafelé. Aszad meg ül a helyén. Most Irak lett a napi téma, az ottani keresztények lemészárlása, vagy az izraeli-palesztin konfliktus. És változatlanul Ukrajna.
Irakban az, amit az USA otthagyott, nem valami stabil állapot. Az országban nemcsak felfordulás van, hanem egész népcsoportok kiirtásának vagyunk tanúi. Ukrajnában ukrán lő ukránt, katonaság rombol civil környezetet. Az új elnök egyelőre nem sok jót hozott. A lelőtt maláj gépről, annak valódi elkövetőiről már egy szó sincs. Mindeközben mindenki Oroszországot, személy szerint Putyint támadja. A franciák fütyülnek erre, és harci helikoptereket szállító anyahajókat gyártanak az oroszoknak. Nem beszélve arról, hogy a német fegyverexport 2013-ban rekordokat döntött. A legtöbb fegyvert Algériának, Katarnak, az USA-nak, Szaúd-Arábiának és Indonéziának szállítottak a német cégek. Persze az USA és Oroszország is jelentős fegyverszállítója a világnak. Hogy tőlük aztán hová kerülnek ezek a fegyverek, arról már soha semmit nem tudunk meg. A szép békebeszédek ellenére a halált osztó üzletet senki sem akarja megszüntetni. Sőt.
Mégsem a tusnádfürdői beszéd a világ és Európa legfontosabb problémája.
De nemcsak a fegyverek gyalázatos munkája okoz világszerte megdöbbenést, hanem például a lehallgatási botrányok is. Előbb az derül ki, hogy lehallgatták az amerikaiak a francia, angol és német vezetőket, köztük Angela Merkel telefonjait is, most meg attól hangos a média, hogy a németek „viszont-lehallgattak”. Belehallgattak Hillary Clinton telefonjaiba, de John Kerry beszélgetéseire is kíváncsiak voltak. Meg annyi máséra is, oda-vissza. Csak azok még nem derültek ki. Sok kétségünk nem lehet, hogy a magyar politikai vezetők telefonjai is ott vannak a listán. Miért éppen ők maradnának ki? Ne felejtsük, a fenti országok egymás katonai szövetségesei. Mégsem bíznak meg abban, amit az egyik elmond a másiknak. Tudni akarják az elhallgatottat is.
Valami nagy kavar van mostanság, kétség nem fér hozzá. Persze tudjuk, hogy mindig is így volt ez. Katonák lőttek katonákat, hivatásosok öltek civileket, és teljes energiával dolgozott minden ország titkosszolgálata. Amit korábban rejtjelekkel közöltek egymással, azt a mai digitális technika sokkal egyszerűbben és gyorsabban megoldja. De sérülékenyebbé is teszi. Aki technikailag felkészült rá, az simán lehallgathatja a másik ország döntéshozó embereit.
Hogy ez hová fog vezetni, nem tudjuk. Azt ellenben igen, hogy mégsem a tusnádfürdői beszéd a világ és Európa legfontosabb problémája. Beszédek, értelmes viták helyett sajnos a fegyvereké, titkosszolgálatoké még mindig a szó. Pedig ezek soha nem fogják eldönteni, hogy mi, vagy ki a jó, és a rossz. A fegyverek nem az igazságot keresik. Gyilkolnak.