Felemás augusztus

Az augusztus nekem mindig olyan felemás. Kicsit kapkodunk még az élményekből, szeretnénk hizlalni a nyarat, de készülünk az őszre, a dolgos hétköznapokra is. Utolsó strandolások, esti séták, fagyizások jönnek, kevesebb lendülettel, de annál jobban megízlelve. Kurtábbak a nappalok, de nem bánjuk, hiszen az égre tekintve láthatjuk, amint egy-egy csillag hozzánk hasonlóan útjára siet, kacsint, majd eltűnik. Ha szerencsések vagyunk, csillagzáporok fényei adnak lehetőséget nekünk, hogy kívánjunk, kérjünk valamit, vagy valakit.

Én várom az őszt. Nekem az ősz jelenti az új évet. Talán a tanévkezdésekkel ivódott ez belém, nem tudom, de én augusztusban úgy készülök az őszre, mint más decemberben a következő esztendőre. Tervezek, újratervezek, és a nyárból már kanyarodok kifelé.

Későbben kel a nap, de én korábban ébredek, és frissebb vagyok. Tele vagyok energiával, és mosollyal, jókedvűen várom a szeptembert, mindjárt itt van, megérkezik hozzám. És Hozzád is. Várd Te is szeretettel, hiszen új színeket hoz nekünk, tarkaságot, energiát!

Az ősz egy második tavasz, amikor minden levél virággá változik.

Albert Camus