Megszületett
Igen, végre itt van a nagy devizahiteles mentőcsomag. Azt persze igazából nem tudom, miért kellett minderre ennyit várni. Külföldi és magyar bíróságok állásfoglalásait, döntéseit lesni. Négy évig tartott az, ami láthatóan egy-két hét alatt is megoldható, ha van rá szándék. Abba most nem is mennék bele, hogy a törvény vajon valóban a jogon túlmutató igazságot, mint egyetlen hosszú távú rendező elvet vette figyelembe, vagy inkább csupán egy kevésbé kompromisszumos megoldást adott. Mert igenis létezik olyan, hogy igazság és ez nem midig esik egybe az aktuális jogalkalmazással. Miről is van szó? Arról, hogy megengedhető-e egy fejlett társadalomban, hogy a gazdasági érdekek felülírják a mindenkit megillető méltányosságot?
Mert hiába mondja Kálmán Olga és a hozzá hasonlók, hogy senkinek nem tartottak pisztolyt a fejéhez, amikor aláírta a szerződést, valóban ilyen nem volt, ám voltak kényszerek és voltak félre tájékoztatások. A saját példám nyomán mondhatom, tudatos átverések is.
Némi felújítást terveztünk végrehajtani a házunkon és két lehetőség volt, vagy egy lépcsőben hitel igénybevételével megvalósítjuk terveinket, vagy több fordulóra bontva pár évre nyújtjuk az építkezést. Bementem hát az egyik bankba és ott egy kevert konstrukciót ajánlottak, melynek egyik része devizahitel, másik része pedig államilag is támogatott lakáscélú megtakarításból állt. A megtakarítást a bank öt év után a devizaadósság előtörlesztésére fordította.
Ki mondja azt, hogy nekem, egyszerű, nem pénzügyi végzettségű embernek kapásból vágnom kellett volna, hogy egy olyan konstrukció, melyben állami kedvezmény is szerepel, ennyire kockázatos lehet? Ezzel az erővel azt is mondhatnánk, hogy mindenki, miután elhozza a kocsiját az autószerelőtől, azonnal álljon fel egy aknára másszon a jármű alá és ellenőrizze, hogy a szakszerviz mindent jól csinált-e. Nem, ha egy engedéllyel rendelkező bank nekem banki szolgáltatást ajánl, akkor én megbízok a szakértelmében és nem gondolom azt, hogy a következő kanyar előtt (lásd árfolyamváltozás) nem fog majd a fék. Érdekes, hogy az autógyárak pénzt, költséget nem kímélve akár milliós nagyságrendben is visszahívják gyártmányaikat, ha valamilyen, akár csekély problémát is találnak az adott szériánál. Ha ők meg tudják ezt tenni, akkor vajon miért gondolják néhányan azt, hogy a hasonló garanciális kármentés a bankokra nem vonatkozik?
Igenis kellene, hogy vonatkozzon rájuk is a selejtes termék visszavásárlásának kényszere. A fent említett hitelkonstrukciót nem mi, ügyfelek találtuk ki, hanem a bank ajánlotta, és most mégis húzogatja a vállát, mint az egyszeri kőműves, aki miután egy kis szél nyomán két nap után ledőlt a kémény, csak annyit mondott, semmi se tart örökké.
Érdekes, hogy az autógyárak pénzt, költséget nem kímélve akár milliós nagyságrendben is visszahívják gyártmányaikat, ha valamilyen, akár csekély problémát is találnak az adott szériánál. Ha ők meg tudják ezt tenni, akkor vajon miért gondolják néhányan azt, hogy a hasonló garanciális kármentés a bankokra nem vonatkozik?
Nem, ki kell mondani, hogy aki rossz árut árul, legyen az autó, élelmiszer vagy éppen hitel, annak vállalnia kell tettei következményeit, és ezek a következmények általában anyagi jellegű terhek, a hibáknak ára van. Mert ugye Kálmán Olga sem mondaná magának, ha egy étteremben kapott ételtől megbetegedne, hogy Olgica, nyugi, önként etted meg, sőt kifejezetten azt az ételt kérted és senki közben pisztollyal nem fenyegetett. Bizony Olgánk nagy valószínűséggel oknyomozó riportok sorozatát készítené el az élelmiszerbiztonsággal kapcsolatban és arrogánsan kérdezgetné az illetékes elvtársat, hogy miként fordulhat ilyen elő.
Na igen, tudjuk: más a madár, más a fészek és megint más a madárfészek, ám a fészekrakó magyarokat madárnak nézni mégsem illendő és semmiképp sem üdvös.
Most, négy év várakozás és felesleges szájtépés után megszületett a törvény, a bankok túl erősnek, a hitelesek egy része túl gyengének gondolja.
Ám, ha arra gondolunk, hogy - hívjuk így - B. Józsefet 4 évre ítélték uzsoraügyletek miatt, melyeknek az volt a lényege, hogy erőfölényével visszaélve, kliensei kiszolgáltatottságát kihasználva tett szert a normális ügymenetnél nagyobb haszonra, nos, ha még arra is gondolunk, hogy B. egy kisebbséghez tartozik, akkor bizony a bankok ilyetén kivételezett helyzetét látva, akár rasszista indítékra is gondolhatnánk, mondván, amit szabad Jupiternek, azt nem szabad B. Józsefnek.
Ezzel el is jutottunk a végső konklúzióhoz, ami nem más, csupán annak megállapítása, hogy amikor egy eszközből indíték lesz, vagyis amikor a farok kezdi csóválni a kutyát, akkor bizony tenni kell valamit. Mert bizony a pénzből, aminek alapvetően az volt a funkciója, hogy az áruk cseréjekor megkönnyítse értékeik összeegyeztetését, nos, ebből az eszközből mára nem is cél, de irányító elv lett. Pedig az indián megmondta, a pénz önmagában nem ehető, addig ér valamit, amíg van megvehető étel, vagy éppen ital, mert egy dugig töltött bankkártyával is szomjan halhatunk a sivatag közepén, és ha arra jön egy beduin, simán átadjuk neki pár korty vízért.
A csomag tehát itt van, a bankok 90 napot kaptak arra, hogy kibontsák, mi csak aztán tudjuk meg, hogy melyikünknek mi volt benne. Igen, még 90 nap, egy nép és egy ország impotenciája mutatkozik meg itt. Be kellene csukni ezt az egész kócerájt, de sajnos nem lehet, itt élnünk, halnunk kell.