Álljunk meg egy pillanatra!
Rohanás, közlekedési dugó, káosz az úton, és káosz a fejben. Mindenki kapkodva rohan valahová. Hajtjuk a pénzt, a munkát, még ezt tedd meg, még azt vedd meg, most ide ugorj el, most ezt csináld meg, de most, és gyorsan, és ezt is, meg azt is, siess, elkésel, lemaradsz, … ÁLLJ!
Álljunk meg egy pillanatra. Hová is sietünk? Miért is kapkodunk? Ha valamit lassan, odafigyeléssel csinálunk, lehet, előbb kész lesz… És biztosan szebb is lesz, pontosabb is lesz, és lehet, hogy így elkerülhető a fejben a zűrzavar, amit a kapkodás okoz.
Álljunk meg, és nézzünk szét a pillanatban. Ebben a pillanatban, a következő pillanatban, vagy bármelyikben. Mert mindegyikben van valami csoda. Keressük meg!Hogyha rohanunk, akkor lehet, hogy észre sem vesszük. Aztán bánhatjuk. Ha elsiklunk a pillanat mellett, egész életünkre vonatkozóan elszalaszthatunk valamit, és utána már csak sajnálkozhatunk miatta.
Álljunk meg, és nézzünk szét. Mennyi csoda van körülöttünk, amire nem figyelünk… Mert kapkodunk, mert nincs időnk, és nincs időnk, mert kapkodunk…
Vegyük észre az iroda ablakán beáramló reggeli napfényt. És vegyük észre munka közben a zenét is, ami a kisablakban lévő magnóból árad szét a helyiségben, halkan és duruzsolón betöltve a teret. És ha megállunk a pillanatban,néha felnézünk a monitor mellől,talán arra is rájövünk, hogy nekünk szól, és a munka is jobban megy utána. Vegyük észre a szeretetet a reggeli kávé illatában, és vegyük észre a csillogást is annak a szemében, aki éppen a kávéval kedveskedik nekünk. Ha megállunk, és beleéljük magunkat a pillanatba, talán mindezt észrevesszük. És ez mennyi mindent megváltoztathat!
Álljunk meg egy pillanatra, mikor az eső utáni vízcseppeken megcsillan a napfény. Nézzük meg, milyen tiszta lett a világ. Éljük bele magunkat a pillanatba, és keressük a szépet, a csodát. Amikor a nap magasra szippantja a nemrég leesett eső utolsó cseppjeit is, és helyes bárányfelhőket gyúr belőle. Amikor a csengő megszólal, akkor is álljunk meg egy pillanatra, és vegyük észre, ahogy ránk nevet, aki érkezett. Vegyük észre a mosolyt a boltos, a hivatalnok, a postás, a buszvezető arcán, és mosolyogjunk vissza rá, legyen neki is jó napja. Csak egy pillanat, csak egy apró pillanat, és mennyi mindent megváltoztathat!
Vegyük észre a mosolyt a boltos, a hivatalnok, a postás, a buszvezető arcán, és mosolyogjunk vissza rá, legyen neki is jó napja.
Álljunk meg, és toldjuk meg a pillanatot egy másikkal, mikor valaki éppen mondani készül nekünk valami életbevágóan fontosat. Akkor is, ha közben akár nyomtatók zakatolnak. És figyeljünk a másikra akkor is, ha nem mondja, csak gondolja. És ha megállítjuk a pillanatot, akkor a hosszú pillanat - lehet - elég lesz ahhoz, hogy mégis elmondja, ami a lelkét nyomja. Mindig hallgassuk meg, amit a másik mondani akar – legyen az akár öreg, vagy fiatal.
Vannak pillanatok az ember életében, amik beleégnek az elméjébe. Ezek valamiért fontos pillanatok. Ott, és akkor valamit megláttunk, vagy valamit éreztünk. Keressük a pillanatokat. És figyeljünk rájuk. Lehet, akkor, és ott, észre sem vesszük, hogy ez egy fontos pillanat volt, csak évek múltán egyszer csak rájövünk, hogy az volt „A Pillanat”. Egy fontos pillanat érhet bennünket teljesen váratlanul is. Mondjuk akár ablakmosás közben is. A tiszta üvegen áramló fény is felmelegítheti lelkünket. Vagy visszatükröződik, és megpillantjuk benne tükörképünket. És még az is előfordulhat, hogy önmagunkat találjuk meg benne. De ehhez oda kell figyelni a pillanatra…
Mindig hallgassuk meg, amit a másik mondani akar.
Ha úgy érzed, hogy ez most „A Pillanat”, akkor mindenképpen állj meg, és állítsd meg az időt is, és használd ki a pillanat nyújtotta lehetőséget, és éld meg, sőt, ha teheted, hosszabbítsd is meg, amennyire csak tudod. Mert ugyanaz a pillanat többé már soha többé nem fog eljönni hozzád… És csak rajtad múlik, hogy kihasználod, vagy veszni hagyod az idő végtelenségében…
