Kaposvár is vár
A napokban volt néhány nap, amikor a Nyár kicsit elszaladt a világ másik felére, és az emberek, akik a városban jártak-keltek, egész nap az esernyő alól lesték a felhőket és a belőlük egyébként éltető erőt adó esőt. Vártunk, vártunk arra, hogy a Nap melege ismét cirógassa arcunkat. Ezt a várakozást is betettük a többi közé, mert mi is állandóan várunk valamire, vagy épp
valakire. Várunk, hogy megérkezzen a busz, várunk arra, hogy egy koncert napja eljöjjön. Gyerkőceink egyik nagy várakozása már teljesült, a vakáció kezdetét vette, és remélem, nem kell a gyerekeknek arra várni, hogy ha visszajő a Nyár, akkor a melege, fénye alatt kint játszhassanak.
A vérünkben van a várakozás. Van, aki épp a nyaralását várja, van, aki csak a "járdaszigetekig" fog idén is eljutni, de valahogy a nyarat mindenki szereti, és a nyári pezsgés, amit Kaposvár nyújt, új élettel teli napokat ad mindenki számára. Van persze, amire mindenki utál várni, és a tötymörgés akár előttünk a sorban, akár a forgalomban kimelegít a helyéről pár biztosítékot. Pedig néha olyan jó várni, izgatottan számolni a napokat és perceket, és olyan könnyen el lehet rontani élményeinket és mások örömét. Pedig érdemes lenne türelmesen kivárni a pillanatot és aztán kiélvezni minden mozzanatát. Nem csak egy nyaralás ottléte élmény, hanem az út is, ami elvisz odáig, és ha visszaérvén jó érzés fog el minket azért, mert hazaértünk, akkor az is egy beteljesült várakozás.
A türelmetlen pedig mit tesz? Ha tehetné a moziban is előretekerné a filmet, már megjönne onnan, ahová még el se ment. Mindennek eljön a pillanata, és egy séta a város virágszigetei mellett és hajlongó fakoronái alatt is lehet élmény, csak a rohanó ember nem veszi észre, milyen szép helyen is él. Sok városban jártam már, és mindegyről egy-egy érzés jut eszembe, van, amelyikről erő, van amelyikről hűség, de Kaposvárról nekem mindig a szív jut eszembe, ami mindig értünk dobog. Utcái erek, amik az életet és a mozgást viszik és hozzák el nekünk, fák és virágok adják az éltető oxigént, kiváncsiságunkat pedig ezer történés elégíti ki.
A vérünkben van a várakozás...
Kaposvár szíve értünk dobban, és aki elmegy innen, mégha nem is sok időre, ez a szív visszavárja azokat, akik őt megszerették. Ahogy szerelmünkre is szívesen várunk, akkor nem érdekelvén minket, hogy épp esik-e, vagy tűz ránk a nap, és ha eljő a pillanat, amikor meglátjuk, kire vártunk, felragyog egy mosoly, elcsattan egy csók, és jólesően omlik el az emberfia és leánya egy ölelésben.
| Amikor majd... |
|
Amikor ott leszel előttem, |
| /Saját vers/ |
Kaposvár nem karokkal tud minket megölelni, csókját sem lehet érezni, de ott belül lesz valami, ami megsimogatja az embert, és arra kényszeríti, hogy mosolyra derülve nézzen szét, ha e város terein és utcáin jár. Kaposvár is vár... vár Mindenkit, akinek van kedve mosolyra derülni...