Újabb nyári mozaikok – politikai izgalom nélkül
Miközben forrong az arab világ, Iraktól Szírián át Egyiptomig és tovább, Lengyelországban lehallgatási botrány borzolja a kedélyeket. Ahogy ez lenni szokott, belekeveredtünk mi is az „orosz-barátságunkkal”. A lengyelek a németek mellett csak az oroszoktól félnek jobban. Minden okuk megvan rá, ha egy kicsit beleolvasunk a történelmükbe.
Most Ukrajna – a sok-sok történelmi és mai lengyel gazdasági érdekeltség miatt –, újból élesben felveti a lengyel–orosz viszonyt. Lengyel–magyar barátság ide vagy oda, nem lelkesednek a Fidesz-kormány keleti, különösen az orosz politikája miatt. Nekik minden ami orosz, az tabu. Tudják persze, hogy a mostani Paks is orosz építmény, a következő sem köt bennünket szorosabban Moszkvához, de mégis.
Nekik már ez is fáj. Nem mintha közük lenne a magyar beruházásokhoz. Ők nem gazdasági okok miatt vannak Paks ellen, mint például az amerikaiak vagy a franciák. Történelmi félelmek játszanak szerepet az orosz-politikájukban. Azért elgondolkodtató, hogy alig húsz év után most amerikai katonákat látnának szívesen az országban. A történelemből tanulhatnának, de a külpolitika nekik sem volt mindig az erősségük.
Paks persze itthon is irritálja azokat, akik kiszorulni látszanak a beruházás környékéről. Ahogy szaporodnak az ellenzéki pártok, úgy lesz egyre több és több hazai ellensége a projektnek. A több párt persze nem jelent nagyobb tömeget. Ellenkezőleg, inkább egyre fogy az ellenzék mögött álló csapat. Az MSZP most éppen vezetőt keres, a Bajnai pártnak sikerült Bajnai nélkül maradnia, és ahogy a dolgok állása mutatja, még az Együttből is távozni fog a Szolidaritás legalább egyik része.
Gyurcsány azt javasolja a Farkasházynak, hogy idéntől újra kell kezdeni a számozást. Legyen ez az első találkozó, mondja. Mi pedig tegyük hozzá: az sem lenne tragédia, ha az utolsó lenne.
Ezt azt hiszem nem is nagyon bánják Szigetvári Viktorék. A szoborrugdosás után bélyeggel a homlokukon járó Szolidaritás-vezetők után nem fognak könnyeket hullatni. A lényeg marad: a baloldal képtelen összeszedni magát, amióta az MSZP-t sikerült feldarabolniuk.
A fő feldaraboló, Gyurcsány persze elemében van. Már a Farkasházy-féle szárszói szomorúságon is a DK-vezér volt a fő arc. Kiválóan illik oda. Igaza van, amikor azt javasolja a házigazdának, hogy idéntől újra kell kezdeni a számozást. Legyen ez az első találkozó, mondja. Mi pedig tegyük hozzá: az sem lenne tragédia, ha az utolsó lenne.
Nyári érdekesség még a budapesti új önkormányzati felállás. Még nem látom pontosan, hogy az, hogy a kerületi polgármesterek közösen döntenek Budapestről, az egy jó megoldás vagy problémákat fog okozni. Kíváncsian várom Tarlós István véleményét minderről. Bár erősen kétlem, hogy nem ült volna ott ennek az új megoldásnak az előkészítésén.
Nem lehet azt mondani, hogy unalmas lenne ez a politikai nyár. Arabföldön vagy a lengyeleknek biztosan nem az, de a vezetőiket lázasan kereső baloldalnak sem. Nem rágjuk persze le a körmünket, hogy kiből ki lesz a szocialistáknál vagy az Együttben. Sokkal izgalmasabb kérdés, hogy ki fogja nyerni a foci-világbajnokságot.