Nyári napforduló

Ez a nap számomra az év egyik legkedvesebb napja. Nemcsak azért, mert ezen a napon a leghosszabb a nappal, és ilyenkor élvezhetjük legtovább az égi fényt, és legrövidebb a sötét éjszaka, hanem mert ezen a napon kezdődik a kedvenc évszakom, a nyár is. Ezekben a dolgokban sok minden olyasmi rejlik, amikért én rajongok, úgymint a nyár, a fény, a napsütés, a meleg… ez mind kell nekem!

Kedves olvasó, ki most olvasod soraimat… képzeld azt, hogy most ezt a napot velem töltöd. Kezdjük rögtön a napfelkeltével. Ma - attól függően, hogy hol vagyunk - hajnali fél öt után valamivel kel a nap. Kicsit álmosan még, de már az első kávé után figyeljük, ahogy először csak lassan dereng az ég alja. Még sötét az égbolt, de már kivehetők az árnyékok. A csendben nyújtózkodó fák, az ásítozó bokrok, egy-egy korán hazatérő vad bontakozik ki a sötétből. Aztán mindig világosabb lesz az égbolt, és az alján már fényes csík jelzi az éjszaka végét. És egyszer csak megpillantjuk a napot, amint a látóhatár szélén kitekint. Megszemléli a tájat, majd szinte szemmel látható gyorsasággal szökken elő az árnyak mögül. És beragyogja a világot körülöttünk.

A napforduló egy csillagászati fogalom, a Nap és a Föld egyenlítőjének a kölcsönös helyzete.

„… az év két pillanata: a Nap legmagasabb déli pozíciója a Baktérítőn, illetve északi pozíciója a Ráktérítőn; az az időpont, amikor (látszólagos) éves égi útján a Nap észak-déli mozgása ellentétes irányúra változik.”

A Föld északi oldalán, - ahol mi élünk – az idei nyári napforduló pillanata éppen ma (2014. június 21-én, a közép-európai idő szerint 12 óra 51 perckor) következik be.

A reggeli tiszta fényben megmutatja magát a táj: zöld rétek mélyén megbúvó kispatak, hegyek, völgyek, falvak, városok, folyók és tengerek… minden lubickol a fényben. A nap pedig egyre feljebb kerül az égbolton, és már teljes erővel ontja melegét.

Mi lehet egy ilyen szép nyári napon a legjobb? Elterülni a tűző napon egy vízparton. Menjünk hát. A vízpart lehet kerti medence, vagy folyópart, tópart, de ne aprózzuk el, legyen rögtön a tenger! Belefekszünk a parti homokba, (vagy legyen inkább apró kavicsos, mert azt jobban szeretem) és süttetjük magunkat a fényben. A fény maga a szeretet. Szívjunk magunkba belőle minél többet. Tudom, az UV sugárzás, de ma nem akarok vele foglalkozni…

Mint minden nap, ez a leghosszabb is véget ér egyszer, és mikor a sötétség uralmába veszi a világot, akkor mi színes álmokra váltjuk a valóságot.

Szóval, amikor már megteltünk fénnyel és szeretettel, akkor mártózzunk meg a tengerben is, mert egy forró nyári naphoz az is hozzátartozik. Élvezzük, ahogy a tenger hűs habjai lehűtik a naptól felhevült bőrünket. Frissek leszünk, és jókedvűek. Úszás után beállunk a zuhany alá, és élvezzük, ahogy az édesvíz lemossa a sósat. A fejünk búbjától egészen a talpunkig. Élvezzük, ahogy arcunkon leperegnek a vízcseppek, amelyek ezúttal nem könnyek.

A déli melegben azért behúzódunk az árnyékot adó píneafák alá, és onnan csodáljuk a víz fodrozódásain megcsillanó fénytündéreket. Tüdőnkbe szívjuk a fenyőillattal dúsított sós levegőt, és élvezzük a nap minden apró pillanatát.

Az est közeledtével, mikor már enyhül a forróság, sétálni indulunk, és miközben a napközben átforrósodott köveken koppannak lépteink, felmászunk a település legmagasabb pontjára, hogy megnézzük együtt a világ egyik legcsodálatosabb naplementéjét.

A nap lassan közelít a látóhatár széléhez a nyílt víz felett. Ahogy közelít, vakító fehér fényét narancssárgára változtatja, majd átmegy vörösbe, vörösre festve eget és vizet egyaránt. Aztán hirtelen lebukik ott, ahol a víz egybeolvad az éggel. De még nem lesz sötétség. Előtte még sötétkék hálóinget ölt magára a világ. Mint minden nap, ez a leghosszabb is véget ér egyszer, és mikor a sötétség uralmába veszi a világot, akkor mi színes álmokra váltjuk a valóságot.