Van-e cigánykérdés Magyarországon?
Mindenekelőtt megkérdőjelezhető, miért nevezem a romákat cigányoknak? Mondhatnák, ez nem politikailag korrekt! De ezt ki határozza meg? Mert néhány cigány ismerősöm bizony kikérte magának, hogy ő nem roma, hanem cigány, az volt az apja, a nagyapja és összes őse. És nem kíván valami idegen szóval jelzett új, idegen identitást.
„Cigány vagyok! És magyar” - cseng vissza számomra egy ismert cigány értelmiségi szava. Sok cigány értelmiségit ismerek, költőt, zenészt, festőt, de újságírót és politikust is. Például Rostás Árpádot, a nágocsi nevelőotthonban felnevelkedett, francia kastélyokban is tevékenykedett bútorasztalost.
De itt sorolhatnánk fel a már elhunyt világhírű zongoraművészt, Cziffra Györgyöt, s rajta kívül sokan megfordultak már Európa és a világ színpadain. Száztagú cigányzenekarunk világhírű, s a Rajkó zenekar ugyancsak. Tagjaik közül sokan gimnáziumba járnak. Még feleségem is sokat tanított közülük. De nézzünk körül a jazz vagy a komolyzene világában!
A cigányzene évszázadok óta a magyar zenekultúra dallamvilágát ötvözi cigány művészek előadásával. Két éve egy disznóvágáskor egy borospincében igazán ragyogó háromtagú zenekart hallottam. De van ismerősöm, aki az Operaház melletti elit vendéglőben prímás, egyébként közkedvelt zenetanár.
Az integráció sem újkeletű. Czinka Panna a XVIII. században nő létére messze földön híres cigányprímás volt, az első cigányzenekar megalapítója. Zenét is szerzett. De hallottam olyan erdélyi népzenészeket, akik táncrendjében egymás után szólaltak meg cigány, román és ősi magyar dallamok.
Számos települést ismerek, ahol béke van és természetes egymás mellett élés.
Számos települést ismerek, ahol béke van és természetes egymás mellett élés. Úgymond a faluközösség részben cigány származású, részben magyar. Polgármester asszony ismerősöm (agrármérnök és diplomás szoc. munkás) mondja: Laci itt teljes volt a béke, de mióta beköltözött egy tíz tagú család, azóta bizony megismertük a poklot is. A Bereg egyik településen ismerősöm nem zárja sem a kertkaput, sem a kocsiajtót. Pedig az ezer fős település lakóinak több mint a fele cigány.
No, azonban százával sorolhatnánk a településeket, ahol bizony rettegnek az emberek a bandává szerveződöttektől. Iszonyú állapotok számtalan helyen. S bizony a börtönök tele cigány elkövetőkkel.
De mégse beszéljünk cigánybűnözésről! Sokakat joggal sértünk vele. Hiszen országunk egyik legfőbb erénye és esélye, hogy igen differenciált a kép. Nálunk sok helyen léteznek békés közösségek, léteznek a felemelkedésnek útjai, addig a szintig is, hogy a magyarok büszkék reájuk.
Míg Olaszországban, Franciaországban és Nyugat-Európa számos helyén fekélyként képeződik le ez a probléma, s tőlünk dél-keletre vagy éppen Csehországban és Szlovákiában is tragikus a helyzet, azt látom, nálunk sokkal differenciáltabb a kép. Léteznek jól működő integrált közösségek, jó modellek, nem kis számban sikeres pályák.
S persze égbekiáltó erőszakok (rablás, gyilkosság, nemi erőszak). Kell tehát a szigor, az erős kontroll, s az arányos és következetes büntetés. A másik oldalon viszont kell a segítség és emberi elfogadás orvostól, nővértől, védőnőtől. Kell az óvodában, az iskolában az emberi megbecsülés.
Hadd zárjam egy Somogy megyei, közmegbecsülésnek örvendő cigányasszony mondatával: A cigánynak húsz százalékkal többet kell dolgoznia, de amikor befogadták, meg is kapja a nagyobb elismerést! Legyen övé az igazság, s miénk a jól végiggondolt cselekvés!
De az utcai Jobbikos és gárdás erőfitogtatás súlyosan árt az ügynek, mert ott is éket ver, ahol ép a kapcsolat. S persze szégyenpadra állítja egész országunkat, ami végül százmilliárdokba kerül.