Nevetni ott, ahol nem szoktunk és nem is illik
Nem szeretünk tömegközlekedni, mert a zsúfoltság, a zaj, és a mindenféle testünknek és lelkünknek kellemetlen élmények itt bezáródnak, és rázkódnak. Keressük az ajtó vagy ablak közelségét, szívesebben tekintünk ki a mellettünk elszaladó városra, mint a körülöttünk lévő utastársakra, és igyekszünk az adott helyzetet valahogy túlélni.
A rendszeresen utazóknak már vannak praktikáik, zenehallgatással, újságolvasással, bámészkodással múlatják a buszon, metrón, villamoson töltött időt, de ez sem működik minden esetben. Ha szerencsénk van, kapunk ülőhelyet, és levegőt is, de pozitív élményekre, jókedvre, kellemes utazásra nem nagyon szoktunk számítani.
Dr. Jared Thomas amerikai pszichológus arra biztatja az utasokat, hogy nyugodtan kezdeményezzenek beszélgetést az idegenekkel, mert elviselhetőbbé teszi a tömegközlekedést, ha a mellettünk, vagy velünk szemben ülőre nem idegenként tekintünk. Jó kezdés lehet a beszélgetéshez, ha felkínáljuk helyünket, vagy udvariasan megkérdezzük, leülhetünk-e. Az illem, az udvariasság, a tisztelet egyébként is jó hatással van az ember lelkére, az egész napunkat bearanyozhatja néhány kedves, figyelmes szó, egy őszinte mosoly.
Figyeljétek meg, hogy a nevetés (ami egyébként nem igazán illendő a metrón), hogyan oldja fel az emberek közötti határokat, miként nyílnak meg testükkel a többi utas felé. Nem idegen, és elforduló alakokat látunk, hanem egy vidám közösséget, amelynek saját jókedvünkkel mi is tagjaivá válunk. Nézzétek meg a videót, és nevessünk együtt!
Őszintén mondom, mindennél jobban szeretek nevetni. A nevetés nagyon sok betegség gyógyszere, és a nevetésre való hajlam talán a legfontosabb emberi tulajdonság.
Audrey Hepburn
A fotó innen származik.