A reklám reklamál...
Nagy az összefogás akkor, amikor saját sarcukról szól a fáma, az, hogy eddig csak simán bezsebelték azt, amit velünk fizetettek meg, az nem volt baj. Nem fillérekről van szó, milliárdos biznic ez, kérem szépen. Aláírom, hogy kell a reklám, de ennyire nagyon? Lehet és kell hirdetni, de már nem a ló túlsó oldalán vannak, hanem a ménes túloldalán...
Jó lenne tisztázni, mi is a reklám! Vegyünk egy 100 forintos tollat, aminek a gyártási ára sacc 20-25 forint, erre jön saccperkábé 50 forint kis- és nagykerár, a maradék a reklám. Na most jön az, hogy ezt még agyonreklámozzák, szórólapozzák, és még megmatekolják a jól kereső menedzsercsávók, és végén a 25 forintos tollat én veszem meg 200 forintért?
Most pedig eljött a pillanat, amikor a reklám fizet a kasszánál... Milyen érzés? Mi már megszoktuk, emberek... Tudod, reklám, mi lennénk azok, akikből te eddig nagyon jól megéltél. Zavar? Minket is zavar, hogy állandóan ott vagy, amikor bármilyen médiában szerepelsz, a gázsid elég magas nem? Pofidat odatolod a monitorunkon, a tévénkben, a postaládánkban a markodat tartva.
Bármit vásárolunk, a háttérben ott kushadsz valahol és épp a befolyó zsetonokat számolgatod. Nem féltelek, mert a megszavazott sávok csak az igazán nagyot harapókra vetnek ki nagyobb vámot. Azt szokták mondani, hogy mindíg az sír és rí, akitől elvenni kéne...
Ebben a klubban dőzsölsz te már jó ideje. A nagy kereskedelmi tévék napi sorozatait nem kell félteni, mert a két tízperces rész között húszpercnyi reklám parkol, lassan a reklámokban lesznek már a műsoraik, és másodpercekért számolnak fel milliókat.
Bármit vásárolunk, a háttérben ott kushadsz valahol és épp a befolyó zsetonokat számolgatod.
A nagy költségvetésű sóműsorokban pedig 30 milliós zsűrizők növelgetik hátsó fertájuk, és több száz forintos sms-ek százezrei repülnek a kasszákba. Ha nem érné meg, miért is csinálnák, miért kell hülyének nézni megint minket?
Érdekes, hogy csak azon médiák fogtak össze, akiknek fizetni kell, amint a bankok is villámgyorsan tömörültek és árnyékszerződésekkel oldották meg, és kerülték el a fizetnivalót. Sötétbe borultak, és az elhúzott függönyök mögött körmeiket rágták a média moguljai, mert valaki mert a zsebükből kivenni. Persze, hogy elővették az aduászt. Miszerint csorbítja a sajtószabadságot, Drágáim!
A ti szabadságotok van csak csorbítva teljesen törvényesen, akinek bevétele származik, az fizessen adót. Pont.
Majd nem lesz 10 milliós autótok, majd nem lesz a takarítónőnek 200 ezres nettója, és kevesebb nevesincs celeb hagyja el kapuitokat. Nekünk ez nem lesz baj, és mindannyian tudjuk, hogy nagyon elbocsájtva sem lesznek emberek, ha igen, akkor azok a feleslegesen, hereként élő munkatársaitok lesznek.
Van egy javaslatom. Keressétek meg az Élet vásárlókönyvét, és írjatok bele, ugyanannyi törődést fogtok kapni, mint azok, akik nálatok reklamáltak. A helyzet viszont az, hogy eddig nem reklamáltatok, míg sundán-bundán dőlt a lé, így csak annyit tudok mondani: A pénztártól való távozás után reklamációt nem fogadunk el...