Néppárti kormányzással a kiegyezésért
Az ember azt várná, hogy a sorozatos vereségek után az ellenzék összeszedi magát, és végre európai módon áll hozzá az új kormány munkájához. Kritikával, de bizalommal. Kritikával, mert minden párt másképp alakítaná ki a kormánystruktúrát, más kérdéseket helyezne a munkája súlypontjába. Mégis bizalommal, hisz Magyarország érdeke az, hogy erős kormánya legyen, olyan, amelyik előre viszi az ország nagy és kisebb ügyes-bajos dolgait.
Amikor Orbán Viktor megalakította és bemutatta harmadik kormányát, egy-egy nagyon átgondolt mondattal kitűzte minden egyes kormánytag számára a fő útirányt. Majd a Parlamentben az egész kormány számára meghatározta az elkövetkező négy év teendőit. Ennél egyenesebben nem beszélhetett volna.
Az ellenzék legnagyobb pártjának, az MSZP-nek ideiglenes frakcióvezetője van. Tóbiás József azonban ugyanott folytatta, ahol Mesterházy abbahagyta. „A szemfényvesztés kormánya alakult meg” – jelentette ki sajtótájékoztatóján. Ez az egyébként értelmezhetetlen mondata pontosan jelzi, hogy a szocialisták még mindig nem értik, hogy a magyar emberek nem ezekre a bugyuta ellenzéki mondatokra kíváncsiak. Ez a rezsimezés, szemfényvesztés, bukott kormánypolitikázás volt éppen az, amire a választók egyértelműen nemet mondtak.
Le sem kell írnom, hogy a Bajnai és a Gyurcsány pártok ugyanilyen „építő” véleményeket tudtak csak kigyötörni magukból az új kormányról. Szomorú bizonyítvány ez. Volt egy kivétel is, az LMP. Szerintük az Orbán-kormány nagyon erős hatalmi koncentrációt valósít meg. Igazuk van, jogos ez az ellenzéki kritika. Ezen – ahogy a helyzet javulni fog – bizonyosan változtatni is fog Orbán Viktor.
Az sem lenne baj, ha az elkövetkező években a mai helyett egy felelős, európai gondolkodású ellenzék jelenne meg a magyar politikai palettán.
Meggyőződésem, hogy minden ember végre békességre vágyik. Ezt veszem észre újabban az alkalmi társaságokban kialakult politizálások során is. Míg korábban keményen ütköztek a különböző felek, addig mostanság kicsit nyugodni látszik a helyzet. Csak az igazán bigottak nem ismerik el azt a munkát, ami az elmúlt években kormányszinten zajlott. Gondoljanak csak bele: most nem lehet „elmúltnégyévezni” azzal a negatív felütéssel, mint a Gyurcsány-kormány utáni „nyócévezés” során. Lehet ezzel vagy azzal nem egyetérteni, de a kormány munkája összességében pozitív volt.
Orbán Viktor most pontosan megérezte, hogy elég a pártharcból, és nemzeti egyesítésre szólította fel minisztereit. Nincs baloldali és jobboldali magyar a kormány számára, csak magyar emberek vannak. Ez a néppárti törekvés kell, hogy megvalósuljon a tisztviselők munkájában is. Új arcok, új államtitkárok sora mutatkozik be. Ez a tudatos Fideszes-káderépítés jele, ami ezt a néppártot évek óta jellemzi. Mert pártok sora bukott bele abba, hogy elfelejtettek az utánpótlásukról is gondolkodni.
A magunk részéről kívánjunk sok sikert a harmadik Orbán-kormánynak, és ezzel az országnak. És az sem lenne baj, ha az elkövetkező években a mai helyett egy felelős, európai gondolkodású ellenzék jelenne meg a magyar politikai palettán.