Azok az utak
Megint Desedakerülés, mint annyiszor. Ilyenkor egyfajta transzba kerekezem magam. Ahogy van jóga futás, úgy bizonyosan van jóga kerékpározás is. Ez egy olyan lelkiállapot, amikor az ember tudata együtt dolgozik a testével és a környezetével. Mindent érzékel, a ki-be áramló levegő ízétől, az izmokban áramló vér érzetétől a gumik surrogásáig, és a látványtól, az egyensúly megtartására figyelő beidegződésekig. Így minden együtt, ez a bringázás.
Amikor átérek a füredi oldalra, látom, hogy a kerékpárút építése szépen halad. Ezzel persze sokan nem értenek egyet, vannak, akik szerint nem is kellene kerékpárút, mások szerint inkább olyan út kellene, amelyen gépkocsival lehet közlekedni. A horgászok azért tiltakoznak, mert szerintük a bringások zavarni fogják a halra lesőket.
Nekem végül is mindegy, amikor nem volt igazi út, csak csalánnal szegélyezett ösvény, akkor is körbe kerekeztem, most, hogy hosszabb szakaszokon aszfaltcsíkon lehet menni, szintén körbeérek, talán kevesebb csaláncsípéssel és néhány perccel gyorsabban, de ez nem számít.
Miközben állandóan verik a tamtamot, miszerint országunkban diktatúra van, vagy már majdnem az van, szinte minden ellen tudunk és merünk is tiltakozni. Persze a horgászokat zavarják a kerékpárosok, a kerékpárosokat meg zavarják a horgászok, akik időnként telepakolják az ösvényeket a felszerelésükkel. Szóval tiltakozni azt lehet, és valljuk be, kell is mifelénk.
Nagyon fontos tulajdonságunk még, hogy mindenhez jobban értünk azoknál, akik éppen csinálják, pedig ez csupán a focira igaz, ahhoz az eredmények alapján, valóban bárki jobban ért a szakmabelieknél.
Igazából azért az zavaró, amikor a hozzáértés az érdekek mentén fogalmazódik meg. Persze majd elcsitul ez is, talán még azt is megérjük, hogy a horgászok többsége kerékpárral érkezik. Sokan persze már most is így tesznek, lehet, egyszer megköttetik a nagy desedai horgász-bringás paktum, és reméljük, tovább fog élni a Molotov-Ribbentrop paktumnál.
Összefoglalva, bringára magyar és persze nem magyar, mielőtt még nacionalistának néznek, mert kerekezni jó és olcsó.
Addig is elgondolkodom, mi ellen is kellene tiltakoznom így kiizzadva, bringázás után. Igazából, egyelőre nincs ötletem, pedig milyen jó is lenne valami jó ügyért aláírásokat gyűjteni.
Itt van például a deviza saga, mely igazából már akár nevetséges is lehetne, ha nem lenne rengeteg családnak húsba vágó probléma. Gyűjthetnék aláírásokat, de minek, a vetítésen túl sok minden nem történik.
Aztán akár az ellen is tiltakozhatnék, hogy a megyeszékhelyek közötti utak szinte járhatatlanok. A hétvégén voltam Pécsett, vérlázító az út állapota. A benzin ára 420 Ft, ebből durván 100 Ft Putyinék zsebében landol, 200 Ft pedig a magyar költségvetést gazdagítja. Nem számítom ki, ez összesen egy évben hány forint. Ezen felül még az új autók árában is van némi adótartalom, szóval lenne miből megszüntetni az áldatlan állapotokat. Ám valamiért nem teszik, inkább telerakják az út szélét „őt is hazavárták” táblákkal, végül is valóban olcsóbb, mint aszfaltozni.
Összefoglalva, bringára magyar és persze nem magyar, mielőtt még nacionalistának néznek, mert kerekezni jó és olcsó. Pécs vagy éppen Zalaegerszeg talán messze van biciklivel, de ki mondta, hogy egy óra alatt meg kell járni? Na, ugye! Így persze kicsit visszaesnek majd az adóbevételek, de biztosan megoldják az illetékesek, kilométerpénzt szednek a bringásoktól, persze GPS alapján, legyünk már modernek, vagy mi, s a haza fényre derül.