Csík zenekar - koncert ébresztette gondolatok
A Wikipédia szerint: „a zene a hangok és a csend érzelmeket kiváltó elrendezése, létezésének lényege az idő (...) A zene egy művészi kifejezési forma, a hangok és „nem-hangok” (csendek) időbeli váltakozásának többnyire tudatosan előállított sorrendje, mely nem utasít konkrét cselekvésre, viszont érzelmeket, indulatokat kelt és gondolatokat ébreszt.”
Ezzel a meghatározással nagyon egyetértek. Szeretem a zenét, zenei irányzatoktól függetlenül, és aszerint osztályozom, hogy hallgatása közben milyen érzéseket vált ki belőlem.
Az első csoportba azokat sorolom, amelyek kellemetlen, zavaró érzést kelt bennem – ezek a nemszeretem zenék.
A második csoportba azokat sorolom, amiket meghallgatok, és semmilyen érzést nem váltanak ki bennem. Ez szólhat akár egész nap, de lehet, hogy észre sem veszem. Ha mégis, akkor visszaesik az első csoportba.
A harmadik csoportba azok tartoznak, amelyek meghallgatása kellemes érzéseket ébreszt bennem. Ezeket szeretem.
A negyedik csoport, a csúcs. Ide olyan zenéket sorolok, amelyek meghallgatása után azt érzem, hogy szeretném újra, és újra hallani. Ezek a kedvenceim.
A Csík zenekar éppen egy hete Kaposmérőben koncertezett. A füves futballpálya labdát kergető fiatalemberek helyett zenerajongókkal telt meg. Én a zenekart eddig csak a rádióból hallott számaik alapján ismertem. Eddig a szívesen hallgatott kategóriába tartozott, ezért kíváncsian vártam, hogy milyen lesz a hatás így, élőben.
A zene az teljesen elvarázsolt. Ahogy a művészek hangszereikből előcsalták a hangokat, az maga volt a tökély. Számomra ismeretlen számokat is úgy játszottak el, hogy rögtön a szívembe zártam őket. Volt olyan, hogy csak zene szólt, és volt, amihez ének is társult. A zenekar minden tagja megcsillogtatta zenei tudását, és egyszerűen lenyűgöző volt.
Különösen tetszett, amikor csak egy hangszeren kezdett játszani valaki, a többiek meg egyesével csatlakoztak és a végére már mindenki játszott. Majorosi Mariann énekesnő csodálatos hangja csak emelte a többiek - Csík János, Barcza Zsolt, Bartók József, Kunos Tamás, Makó Péter, Szabó Attila – által nyújtott magas színvonalat. A közönség szájtátva figyelt.
A koncerten nem csak a hangok voltak varázslatosak. A látvány is nagyszerű volt. Amikor kezdődött, még nem volt teljes a sötétség, de ahogy beljebb haladtunk az éjszakába, egyre varázslatosabb lett a fények játéka, amivel a művészeket hol kiemelték, hol pedig elrejtették előlünk. Néha arany, néha rózsaszín vagy éppen kék színben tündököltek, vagy éppen színes ködruhába burkolóztak.
Elmondhatjuk, hogy a Csík zenekar Kaposmérőben is kitett magáért. Mind látványilag, mind zeneileg belopták magunkat a szívünkbe. Megérdemelték a népes közönség tapsviharát.
A Csík zenekar ezzel az estével nálam egy fokkal feljebb lépett, és az „újra, és újra meghallgatom majd” kategóriába került. Gondolom, a közönség többi tagja is így érez.
Köszönjük a szép estét, Csík zenekar!
