Változások és meggyőző tavasz
Bevallom, mostanában kissé unom a politikát. Egyszerűen sok volt, tömény volt, igaz, szerintem hatékony. S itt nem csak a szavazások eredményét, az egyre tudatosabb választói gondolkodást értem. Nemcsak azt, hogy Magyarországnak és nemzeti érdekeinknek meglehetősen markáns arculata látszik Európában. De zajlik egy erjedési folyamat, országosan és helyi szinteken is.
Gazdasági mutatóink terén átkerültünk Európa jobban fejlődő országainak sorába. Igaz, a bányászbéka ülepének alsóbb szintjéről startoltunk, de a mutatók és trendek egyértelműek.
És más a TV-ben hallani, hogy mennyi új munkahely létesült, és megint más, hogy Nágocs hirdetőtábláján két hete számos szakmára keresnek embereket, sőt betanított munkásokat is.
A szokásos vándorkereskedői kirakodáson is egyre többen nézelődnek és vásárolnak apróságokat, műszaki cikkeket, nyári öltözéket. A boltban több a hűtő és több az áru. Nem lenne, ha nem kelne el! Vagy két hónapja tűnt fel, hogy több az újabb és több a nagyobb kocsi. Jó néhány hétszemélyes is.
A bányászbéka ülepének alsóbb szintjéről startoltunk, de a mutatók és trendek egyértelműek.
„Mert felnőttek a gyerekek” – jegyzi meg valaki. Jé! Vannak gyerekek? Hiszen nemrég még az iskola léte is veszélyben volt! Persze van anyaotthon, s az óvodában több az idegen gyerek, akit egyébként nem idegenként kezelnek.
Még nem mondom, hogy ez a kis somogyi falu igazán fejlődne. De tágulnak a lehetőségek, és bár a lakosság fogy, de már nem reménytelen a jövő. A földek és a kertek is ápoltabbak, mint 5 évvel ezelőtt. A romlás talán megállt. Még stagnál, de már benne van a jövő esélye is.
S mivel évtizede próbálom megérteni és segíteni települések, kistérségek társadalmi-gazdasági fejlődését, tudom, hogy bizony itt vannak rejtett tartalékok, ez a kistelepülés is teremthet jövőt magának. Mert a lehetőségek tényleg bővülnek, de a helyi akarat és cselekvés dönti el, mi hasznosul belőle. Idén tavasszal a nyüzsgés mintha erőteljesebb lenne, mint korábban.
S nemcsak itt tapasztalom. Lehet, hogy lassan visszaszivárog a hit – és a tenniakarás.
Saját kertemben is időnként elbóklászom. Néhány éve költöztünk vissza Somogyba. S most kezdenek a felcseperedő fák némi gyümölcsöt is adni, néhány szem cseresznye, barack vagy alma, s nejem szamócásába már érdemes reggel ellátogatni.
Vajon hihetünk-e a tavasznak?