Nyár, nyár, nyár

Szellemesség, tisztelet, barátság, megbecsülés, alázat, kedvesség jellemezte Kosztolányi és Karinthy kapcsolatát. Örülhetünk, ha olyan emberekkel találkozhatunk életünk során, akik bennünket kiegészítenek, akiktől tanulhatunk, akik gazdagabbá teszik mindennapjainkat, vagy épp próbára tesznek, megtréfálnak bennünket.

Mivel már nyakunkon a nyár és a szünidő, jöhet egy „pikánsabb” mondanivalót is rejtő vers Kosztolányitól – Karinthynak.

Kosztolányi Dezső: Nyár, nyár, nyár

Karinthy Frigyesnek, úri-magának, az embernyi embernek,
De kicsit talán a Kálomistának is küldöm, azzal az
Instanciával, hogy ne átallaná elolvasni ezt a nekem-kedves
Poémát, minden irányban.

Nyár,
A régi vágyam egyre jobban
Lobban,
De vár még, egyre vár.
Kár
Így késlekedned, mert az éj setétül.
Az élet
Siralmas és sivár
Enélkül.
Gigászi vágyam éhes, mint a hörcsög,
Görcsök
Emésztik s forró titkom mélye szörcsög.
Mostan hajolj feléje.
Közel a lázak kéjes éje.
Akarod?
Remegve nyújtsd a szájad és karod.
Itt ez ital illatja tégedet vár.
Nektár.
Te
Hűtelen, boldog leszel majd újra, hidd meg.
Idd meg.