Láttad-e már?

Láttad-e már zöld búzamezőben a pipacs pirosát? És selyem szirmai kecses mozdulatait, melyet a nyári szellő legkisebb fuvallata is előidéz?

Láttad-e már virágos mező felett a pillangók táncát? És megnézted már közelebbről egy pillangó szárnyát? Láttál már csillogó páncélba öltözött bogarat? Ugye milyen csodálatos volt?

Hallottad már napfelkelte előtt a madarak énekét? És megnéztél már egy madártollat, hogy az milyen szép? Láttál már hím madarat nász idején?

Ha mindezt nem láttad, próbáld megnézni. Én mondom… megéri!

Láttad már a szökőkút vizének játékát a levegőben? És amikor a többi vízen szertefröccsen? Láttad már a megáradt folyó sodrását? És láttad-e már a tenger végtelen kékjét, mikor nem tudod meddig a tenger, és honnan a kék ég? És láttad, milyen, mikor a vízen megcsillan a napsugár? Teliholdas éjszakán a tenger planktonjainak csillogását láttad-e már?

Láttad-e már a nyári égen, a bárányfelhők hancúrozását? És láttad már a szél játékát, ahogy formálja az égi báránykákat, mint gyermekek a sógyurmát? Láttad már a sötét gomolyfelhők csodálatos mélységét? És csodáltad már tavasszal a tiszta ég kékségét? És csodáltad már az égen átívelő szivárványt?

Érezted már bőrödön a tavaszi napsugár első melegét, amivel elűzi a hosszú tél hidegét? És érezted nyáron, amikor megéget?

Láttad már derült nyári éjszakákon a tündöklő csillagos eget? És láttad-e már, hogy a telihold fénye mennyi csodát rejteget?

Láttad-e már, hogy az őszi falevelek mennyi árnyalatban pompáznak? És láttad-e már, hogy törnek elő a gombák az avarban?

Láttad már az emberek mosolyában a feléd áradó szeretetet? Gyermeked szemében az örömet? Magadban a gyermeket? Láttad-e már, mennyi boldogság van körülötted?

Láttad-e már egy nyüzsgő város milyen szép épületeket rejteget? Gondolnád-e, mennyi ember tett érte, hogy ilyen szép legyen? És látod benne a „boldog szigeteket”? Nézz szét, és lehet, hogy Te is észreveszed.

Ha mindezt nem láttad, próbáld megnézni. Én mondom… megéri!