Nyári nyitás
Nem, nem üzletről, vagy efféléről van szó, valami egészen egyszerű, de mindenkit érintő szezonális dologról. Csak ilyenkor tapasztalhatjuk meg, mikor beköszönt a nyár, sem előtte, sem utána. Ritmusa van, mint mindennek bennünk és körülöttünk. Mi magunk nyitunk, mikor közeleg ez az évszak, mintha a szabadságok időszaka a mi szabadságunkat is jelentené.
Nekivetkőzünk, és a meleg ruhadarabokkal együtt énünk védőruháitól is megszabadulunk. Megállunk csacsogni azokkal is, akikkel egyébként nem szoktunk, és elmondjuk azt is, amit máskor nem szoktunk. A nyitott ablakon keresztül azt is halljuk, amit nem szeretnénk, szinte nyüzsög minden. Itt egy mikrohullámú sütő csenget, ott a tévé bőg, amott a távolban egy kisgyermek sír valamiért, anyukája nyugtatja. Felerősödnek környezetünk hangjai, olyan érzés, mintha egyszerre szeretne mindenki szóhoz jutni.
A nyár szerintem afféle kollektív tudattár. (…) Mindnyájan hevertünk már hanyatt fekve, csukott szemmel, lüktető szemhéjakkal, és arra gondoltunk, még egy kicsit tartson ez a nap, és legyen sokkal hosszabb, mint az az utolsó, amikor egy egészen más irányba indulunk el.
Jodi Lynn Picoult
Az élet nyara minden nyáron eljön. Kivirulunk, és befogadjuk magunkba a világot, közben magunkból is adunk egy keveset. Jó dolog nyitni. A szót kiejtve szinte már lépünk is előre, és karjainkat tárjuk. Nyissunk minél többen, akkor összeérnek a kezek, és velünk marad a nyár melege egész évben!
