A pillanat, amire nem vártam

Olyan volt ez, mint az évenkénti utolsó fűnyírás, tudtam, eljön és bár maga a fűnyírás nem öröm, mégis sajnálja az ember, mert utána hosszú hónapokig csak a várakozás marad. Vágy, hogy újra láthassuk a burjánzó zöldbe öltözött kertet.

ParlamentHol is tartottam? Ja, igen, eljött a pillanat, most újra a politikáról fogok írni. A felelős egyértelműen Áder János, aki közleményében ugyan az alkotmányra hivatkozik, de ugye tudjuk, ennek az alkotmánynak a létrejöttében az ő keze is ott van. Szögezzük tehát le, itt az elején, a most következő sorok a jelenlegi köztársasági elnök miatt sorjáztak ide.

Április 6-án lesznek a választások és sajnos még az idén. Ezt felelős billentyűharcosként nem kerülhetem meg, írnom kell róla és kész.

Igen, írnom, de mit? Mit lehet arról írni, hogy jön megint egy áldatlan pofatépési cunami. Több szó esik majd hétköznapjainkban, még az értelmiségi diskurzusokban is mondjuk Kunczéról, vagy Fodorról, mint József Attiláról vagy Kosztolányi Dezsőről, már ez a tény maga mutatja a dolog abnormalitását, és mégis így lesz.

Nagy kedvencem ez az ellenzéki összefogás. A nagy „elkúrók” (copyright Gyurcsány Ferenc) vagy legalábbis a krém, ismét ott lesz a parlamentben. Hiszen akkora zakót nem kaphatnak, hogy ez ne következzen be. Mesterházy Attila a baloldal közös miniszterelnök-jelöltje, Orbán Viktor kihívója a választásokon. Bajnai Gordon a közös lista második, Gyurcsány Ferenc pedig a harmadik helyén szerepel. A negyedik helyet a volt SZDSZ-elnök, Fodor Gábor kapta, csak remélni tudom, hogy szépreményű Kuncze Gábort is sikerül valahogy betuszkolni az ezek után tiszteltnek már végképp nem nevezhető házba.

Míg az ellenzéki süllyesztőből páran visszamásznak, addig a kormányzó pártok soraiból sokan kívül rekednek a következő ciklusban. Mert ők nem csak ígérték, hanem meg is csinálták a létszámcsökkentést. Április 6. után már nem 386, hanem csak 199 képviselő próbál meg boldogítani minket.

Míg Görögország két Magyarországnyi adósságot magába foglaló tőkeinjekció után ismét segítségre szorul, addig mi, úgy tűnik, kifelé tartunk a gödörből. Mászunk lassan, keservesen, de önerőből felfelé.

A kampányban sok minden el fog hangzani a jelenlegi kormány bírálataként, ám a fenti tetten kívül egyet még biztosan a javukra lehet írni, mégpedig azt, hogy míg Görögország két Magyarországnyi adósságot magába foglaló tőkeinjekció után ismét segítségre szorul, addig mi, úgy tűnik, kifelé tartunk a gödörből. Mászunk lassan, keservesen, de önerőből felfelé. Ez persze nem jelenti azt, hogy a jelenlegi stáb nem követett el hibákat, ám ezeket, látva a díszes ellenzéki névsort, nincs kedvem felsorolni.

Én úgy gondolom, megérdemelnénk egy olyan ellenzéket, akik valóban hitelesen tudnak bírálni és hihető róluk, hogy képesek lennének jobban csinálni, mint a jelenleg kormányzók.

Megérdemelnénk, de úgy tűnik, még nem értünk meg rá. Persze attól, hogy teljesen alkalmatlanok, még nyerhet az összefogás vagy éppen az operett jobboldal, a Jobbik. Itt Móricka-falván bármi megtörténhet, már csak azért is, mert az egyik nagyon a szeren ott lévő ellenzéki kifejtette, mivel túl sokáig tartott összefogni, így érdemi program bemutatásra már nincs idő, nem jöhet más, csak a durva kampány.

Készüljön fel hát mindenki, mert a 23 millió román mellé odaállt döngetni a kapukat az orosz muzsik, és esetleg még az ingyen szőrmebunda is, zsebében kissé fehér foltos Tibi csokival.

Induljon hát a banzáj, s ha az kell, akkor essen szét a ház, legyen úrrá rajtunk az aktuális láz. Mert lehet, nem tesz jót nekem, ha kiszolgálják az ízlésemet.

Köszönjük, Áder Úr, jöhet a sivatag, jöhet a dzsungel, és persze, mire mindez lezajlik, beránthatjuk újra a fűnyírókat. Tavasz lesz gyönyörű, nyíló virágokkal, lombosodó fákkal. Mire másodszor nyírjuk a füvet, már Fodor, Kuncze és a többi elkúró is szépen leteszi az esküt, melybe ugyan konkrétan nincs beleírva, de hogy is mondják, a szelleméből következik, hogy elkúrni tilos, még akkor is, ha következményeknek az elkúrókra semmi hatása, csak az elkúrtak nyögik csendesen.