Egymásban

nőHa csak szelíden megfogja a kezed, ha a füledbe súg, ha rád néz, ha egy teát kér, mindenképp a teljes összeolvadás lesz a vége. Nem bírjátok ki, hogy ne így legyen. Minden idegvégződésed, szerved, receptorod állandó feszültségben van.

Falánk, szomjas, habzsoló lesz az ember. Az érzékszervek, ízlelőbimbók, a szemek, száj mindent akar. Mindent akarsz. Azonnal, gyorsan. Nem csak őt, hanem húst, tésztát, sütiket, cigiket. A befogadás eluralja az agyad. S közben mondják, hogy szépülsz. Mert látszik. Megváltozik a tekintet. Békés, kedves, de bármikor ugrásra kész.

De a legjobb mellette. Az illatában, bőrében, leheletében, a cseppjeiben, a kezében.

Ha elváltok, még órákig érzed. S mikor újra meglátod, meglep. Olyan, mintha mindig elfelejtenéd, s aztán mikor meglátod, újból beleszeretsz. Újból és újból első csókot kapsz. Talán ezért nem szűnik a feszültség.

Az érzékszervek, ízlelőbimbók, a szemek, száj mindent akar. Mindent akarsz.

Hogy ez agymunka, kémia, szívösszecsapás, lepke- vagy receptortánc... Ki tudja? S nem is érdekes. Mert állandó bódulat, köd, félhomály. Folyamatos első kézfogás, első cinkos összenézés, első harapás, első és véget nem érő összeolvadás.