A boldog „MOST”!
Tervezgetős népség vagyunk. Ha megismerkedünk valakivel, már tudjuk másnap a gyerekek nevét, hogy aztán a házunk milyen lesz, hogyan kéri meg a kezünket. Aztán eltelik néhány év, s azon rágódunk, hogy bezzeg az elején milyen jó volt. S mi van a mosttal?
A nyaralásokkal is mindig így vagyok. Tervezgetem, hogy milyen jó lesz, ha ott leszek, majd ezt és ezt nézzük meg, meg ezt megmásszuk, abban megmártózunk. Amikor ott vagyok, akkor pedig már azon agyalok, hogy ha majd hazaérek…
Mi nők igyekszünk olyan párt találni, akivel lehet tervezni. Kisebb, nagyobb sikerrel persze. Akire építhetünk, alapja lehet egy családnak. Aztán sokszor az történik, hogy a megbízható, stabil pontunk egyszer csak olyat csinál, amit nem terveztünk. Rá kell jönnünk, hogy felesleges tervezni. Mert ha úgy történik minden, ahogy elterveztük, az unalmas, ha pedig nem, az csalódás. S egyik se kellemes. Akkor meg minek?
De mi van, ha olyannal akadunk össze, akivel eleve nem lehet tervezni? Meglepetés! Megtanít a jelenben élni. Nem tervezni, nem jósolni, nem halogatni, nem agyalni.
Minden percet élvezni kell, mert nem tudni, mi lesz a következőben. Állandó meglepetés, izgalom és öröm, mert megkapod azt, amire nem is számítasz.
Nincs benne csalódás, mert nincs benne elvárás. Még. De nem is tervezem!
