Épül és gyógyul a nemzet lelke?
Lassan sétáltunk a gyenge, mégis verőfényes napban a szőlősdomb oldalán, majd a gerincen.
Kora szenteste volt. Szokatlan e csillogó fény. Mindig a karácsonyi havat várjuk! Most négy óra is elmúlt, de a szőlőst és a szántót élénk nap sütötte. Hosszúra nyúltak árnyékaink a lapos napsütésben.
Egyedül voltunk feleségemmel. S köröttünk a szent nyugalom. Először töltöttük Nágocson, e kis somogyi faluban a Szentestét és a Nagykarácsonyt. Máskor testvéri körben, de most mindenki másutt. Így hát maradtunk itt, igazán kegyelemgazdag karácsonyon. Megérintett a szépség, az ihletettség, a szépen díszített templom családunk ősi otthonában, Zics faluban.
Vidéken néha akadnak az embernek percei elgondolkodni jövőről, jelenről, múltról, a világ értékeiről!
Évek óta figyelem az apró mozzanatokat, változásokat a települések életében. Zicsen évek óta van jászol, a Kisded, Mária és József, s a három királyok. Nágocson csak idén jelent meg, igaz, mívesen elkészítve. Mellette szépen és ízlésesen feldíszített karácsonyfa, finoman csillogó fényekkel, díszekkel. S alig 20 méterrel odébb, a falu kopjafájánál egy adventi koszorú, s rajta 4 gyertya. Melyhez a falu nem kevés népe eljött hetente, meghallgatni néhány ihletett szót és elmondani néhány rövid imát.
Vajon 3 évtizede még hány meghallgatáson kellett volna megjelennie, rendőrségnél, pártnál, személyzetisnél, aki ezt meg merte volna csinálni? Ma egyre több helyen látok - örömmel - adventi koszorút, égő vagy félig leégett gyertyákat, Betlehemeket. Már nem kell félni a felelősségre vonástól: tehetjük, mit egykor nagyapáink, dédapáink tettek. Mondhatjuk nyílt téren a Miatyánkot, a kereszt előtt keresztet vethetünk.
Hiszem, hogy tisztul valami, összlelkünk, „nemzeti kollektív tudattalanuk” lassan, bár igen lassan, de érezhetően letisztul és ha nem is teljes egyensúlyba, de egyre inkább biztonságba, jövőmutató irányba tart.
Meglepetésre és örömmel vettem egy SMS-t: „Áldott Karácsonyt”.
S mi ebben a különleges? Bizony egy ortodox, vallásáért és e nemzetért aktív és ismert zsidó ismerősömtől. Történelmi tény, hogy egykor ez nem volt ritkaság, sőt természetes. Ma számomra kellemes meglepetés, mások el sem hiszik.
Én nemcsak Betlehemben hiszek, de ebben a hazában is. És sokan vagyunk, milliónyian és egyre többen. Szakmai hitem – és mégiscsak pszichológus vagyok, és magyar – valami épül, minden manipuláció, minden álság és meghurcoltatás ellenére, higgyék el, lesz belőle bőven a következő négy hónap ármánytömegében. Mégis hiszem, hogy tisztul valami, összlelkünk, „nemzeti kollektív tudattalanuk” lassan, bár igen lassan, de érezhetően letisztul és ha nem is teljes egyensúlyba, de egyre inkább biztonságba, jövőmutató irányba tart.
Egy koszorú, négy gyertya, falusi Betlehemek, éjféli misék, és egymás vallási tisztelete és tiszteleten túlnyúló nemzeti hovatartozás.
Jó éjt, jó holnapot és békés jövő évet!
egy somogyi keresztény