Munkácsy - Karácsonyi Muzsika
Amikor középiskolás voltam, a decemberi Karácsonyi Muzsika volt az első, ami az ünnep közeledtét jelezte. Az estén aztán csillagszóróval és gyertyával a kezünkben énekeltünk, mondtunk verset és hagytuk, hogy elfogjon minket az ünnep varázsa.
Idén egy kicsit újra középiskolás lehettem: Katona Erika tanárnő jóvoltából - amit ezúton is köszönök - lehetőségem volt felolvasni egy versemet a hétfői Karácsonyi Muzsikán, a Munkácsy Mihály Gimnáziumban. Két vizsga után majdnem lekéstem a vonatom, a bordó pulóverem Pesten maradt, de töretlenül vártam, hogy megérintsen a rég érzett karácsonyi eufória, hogy elcsendesedjek végre belül is. Azt akartam, hogy amikor felmegyek a mikrofon mögé, akkor a lehető legeredetibben adjam át azt, amit írtam. Csak utólag jöttem rá, hogy ezen az estén én kaptam.
Amikor Gulyás Luca a capella elkezdte a Moldvai karácsony című dalt énekelni, azt éreztem, hazajöttem. Ugyanolyan izgatott lettem, mint régen, pedig rutinos előadó lévén már nem remeg meg a térdem és nem izzad a tenyerem.
A már jól ismert dalok és versek valahogy másként csengtek, a fenyőfa fényei is szebben csillogtak. Menthetetlenül elfogott a varázs.
A számtalan tehetséges fiatal valami megfoghatatlan, kicsit sem giccses érzést adott útravalóul. Valamit, ami a virtuóz gitáros, Debreceni Áron kezéből jött, Kovács Johanna tiszta hangjából, Csutorás Roberta életvidám klasszikusából és Kristóf Benjamin verséből, Laklia Dominika Talánjából, egészen a fantasztikus énekkar minden egyes tagjának hangjából, és a főszervező, Katona Erika tanárnő mosolyából.
Egy pillanatig újra minden problémám eltörpült, az arcomra szelíd mosoly ült ki, és alig vártam, hogy újabb tehetségek mutatkozzanak be. Már nem szereplő voltam, csupán egy vendég, akit ugyanúgy elvarázsolni készültek.
A már jól ismert dalok és versek valahogy másként csengtek, a fenyőfa fényei is szebben csillogtak. Menthetetlenül elfogott a varázs.
Közeleg a karácsony.