A férfi
A férfi ott kezdődik, hogy kinyitja az ajtót, előre enged, lesegíti a kabátot és fel is adja. Igen. Ez fontosabb, mint gondolnánk. Mert ez a figyelem. Akármennyire is egyenjogúak vagyunk, ez kell. Érezzük, hogy figyelnek ránk, hogy csak rólunk szól az a pillanat.
Képes hódítani. De nem a mennyiség, hanem a minőség a lényeg. Nem csapong az egója a nők között, hanem tudja, kit és mit akar, és ezt vállalja is. Nem ront ránk, hanem kivárja és érzi a megfelelő pillanatot. Ha eljön, odaáll.
Őszinte. Vállalja a könnyeit is, ha kell. Az igazságot, ha fáj is. Nem bujkál, mint fiúk bújócskakor a grundon.
Apa. Családfő. Hordja nadrágot. Szereti, neveli a gyerekeket. Leginkább azzal, hogy van. Mindig ott van!
Falhoz nyom. Érzi, hogy mikor kell a 10 perces heves, karmolós, és mikor a hosszan elnyújtott, ölelkezős.
Gyengéd. Megölel, simít, csókol. Nem csak néz, hanem lát is. Nem azt, akit szeretne látni, hanem téged.
Van célja, akarata. Tud és mer küzdeni, ha a harc talán esélytelen is. Csak így lehetünk büszkék rájuk. Mert egy nőnek kell, hogy felnézhessen valakire. Nekünk pedig képesnek kell lennünk felnézni rájuk. Ha fát hasogatnak, ha megszerelnek egy csapot, ha főznek egy jót.
Hős. Hős, mert megvéd, oltalmaz. Ha bajban vagy, siet, rohan, megment. Ha kell, saját magadtól is. Átkarol, amikor alszol, levágja a sárkány hét fejét is, úgy, hogy fel sem ébredsz közben.
Boldoggá tesz. Azzal, hogy van. Hogy nőnek érzed magad mellette. Nem elhasznált anyunak, vagy mosónőnek, vagy robotnak, vagy guminőnek, vagy barátnak, hanem Nőnek!
