Forralt bor, matekpélda és a tél
A téllel, mint olyannal, ambivalens kapcsolatom van, ami a maga módján azért mégis csak megszokott. Ugyanis nagyon szeretem, főleg amikor téli szünet van, szánkózunk a haverokkal, és a meleg szobából nézem, ahogy a fehér hótakarót megvilágítja a pislákoló közvilágítás. Azonban kifejezetten utálom akkor, amikor térdig lucsokban, közelharcot vívva a széllel és hófúvással kell eljutnom a sarki kisboltba. Márpedig brace yourself, a tél érkezik.
Mindig az jut eszembe, ha azt hallom, tél, hogy gyerekként micsoda öröm volt az első hó. Ültünk az iskolában, és valaki két matekpélda között, vagy a szünetben elkiáltotta magát: „esik a hó”, mire mindenki az ablak felé fordulva örömködött. Ma már inkább a lapátolás jut eszembe, meg a reggeli tömeg a buszon, és az életveszély, amit a havas-vizes márványlépcsők rejtenek. De megpróbáltatásaim sora nem ér itt véget, mert nem szóltam még a karácsony előtti feszültségről, hogy mindenkinek legyen ajándék, bejgli, rumos csoki, angyalka és sorolhatnám a cukiságokat. Kit ki mellé nem lehet leültetni, vajon ezt az ünnepet is végig veszekedik-e és vajon lesz-e még hal a piacon.
Együtt lenni, nincs munka, nincs ügyintézés, csak a csend. És azért valljuk be, ez elég jó.
Persze tévedés volna azt állítani, hogy ez az évszak nem ad okot örömre. Az imént említett karácsony például ilyen. Mert amikor a család végre túl van a pánikon, a halászlé sem borult ki és mindenkinek tetszenek az ajándékai, akkor jön valami, ami szavakkal le nem írható. A hangulat. Együtt lenni, nincs munka, nincs ügyintézés, csak a csend. És azért valljuk be, ez elég jó.
No persze ha már a kajáknál tartunk, akkor azért azt is bele kell vennünk a listába. A keresztanyu csokis sütije, a sógornő pitéje, az anyós zserbója mind-mind kihagyhatatlan részei a télnek és az ünnepeknek. A nők kitesznek magukért, sütnek-főznek, ezzel biztosítva januárra a vendégkört az edzőtermekben.
Jaj, hát majd elfelejtettem! A legjobb rész... Van-e jobb dolog, mint szombat délután meginni egy nagy bögre forralt bort, vagy egy csésze forró almás-fahéjas teát? Olvad-e valami lágyabban a szánkban, mint a forró csoki?
Nem is olyan rossz ez a tél. Kiegyezhetünk abban, hogy kimegyek a kisboltba hozzávalókért, elviselem a hófúvást, és visszaérvén már készülhet a forralt bor.
Így azért ki lehet bírni.