A pokol történelmi bugyrai
Új sorozatot indít a rádió: a két diktatúra hatásait kívánják alkalmanként megvitatni 4 szakemberrel s természetesen riporter által vezetve. Nemcsak hallatlanul érdekesnek tűnik a téma, de rendkívül fontos is. Az emberek döntő többségének ma kevés tudása van arról, milyen pályák és kényszerpályák mozgatták családját, sőt egész rétegeket is, hol a hitleri fajelmélet, hol a marxi osztályelmélet nevében.
Azt tapasztalom mégis, sokak, százezrek, talán milliók nyitottak megérteni, mi is történt velük és felmenőikkel. Nekem évtizedekbe került, míg megértettem saját sorsom mozgatórugóit, s a szükségszerű, esetleg elkerülhetetlen kényszerpályát.
Anyám, kit háromszor telepíttetek ki és fosztottak meg végleg otthonától – egyszer a szlovákok, egyszer Somogy és Zala megye határáról, majd Budáról -, ma sem tudom, hogyan tudta összefogni a „nincs”-et. Laktunk libaólban, majd fűtetlen kamrában, majd lett „Jancsi kályha” napraforgó karóval fűtve, vadmadarak tojása vacsorára, s igen sok vadon termett szeder. Tanyasi iskolában kezdtem, s összesen 10-szer kellett váltanom az általános iskolát.
Sok olvasó - gondolom - azt hiszi, egyedi eset. Csak hát a kitelepítettek száma a 15 ezret is meghaladta. S ha az Olvasó ráfordít némi időt, olvassa el Faludy György, „Pokolbéli víg napjaim” című könyvét. Igazán megéri! Őt mint szociáldemokratát utalták be Recskre. Egyébként a szociáldemokraták voltak Recsk szinte első lakói, a 200 közül mellesleg 100 zsidó. Az a csapat is, amelynek tagjai kiszöktek, s amelynek egyike tájékoztatta a Szabad Európa Rádiót, így mentve meg egykori fogolytársait.
Hány évtizedig kellett hallgatni a svábok elhurcolásáról. Miközben legtöbbjük kiállt magyar hazájáért, s kevesen lelkesedtek Hitler uralmáért, jutalmul a Gulág leginkább szibériai poklai jutottak nekik. Persze oda hurcoltak svábot, magyart, de még zsidókat is.
Legszebb példa a XI. kerület egykori rabbija, kit Auschwitzba vittek. Fiatal és erős volt, túlélte. De túl korán jött vissza. Elvitték Malenkij robotra. Onnan is túl korán jött haza: elvitték Recskre is. A „nagy táborozó” miután szabadult, kitette a magyar zászlót.
Közeli ismerősöm, neves menedzser, alapvetően jó humorú, bár néha kesernyés közgazdász néhány éve nemzetközi szinten és az interneten kereste bátyját, kit gyerekként utoljára Auschwitzban láttak.
Gyűlöletből vagy groteszk módon „elhivatottságból” 150 embert lemészároltak. Látva tettük után a halálhörgést, az előre odakészített teherautókon a hullák emeleteit, sebesültek jajkiáltását és segítségkérését, úgy tűnik, a győzelem rémálommá, saját üldözőjükké vált.
S most kezdenek cikkezni arról, hány nőt erőszakoltak meg a szovjet hadsereg katonái, sokakat többször is és sokan. A II. kerületben 70%-ot emlegetnek, országosan talán 100 000 is lehetett a számuk.
Ennek az országnak - azt hiszem - nem Trianon a legnagyobb tragédiája, hanem mindaz a borzalom, amit a két diktatúra az emberekben tett.
Közelről és jól értesült pszichiáter főorvos köréből tudom, hogy a salgótarjáni sortűz végrehajtói egy-két évtized után sorra haltak meg súlyos alkoholizmusban. Gyűlöletből vagy groteszk módon „elhivatottságból” 150 embert lemészároltak. Látva tettük után a halálhörgést, az előre odakészített teherautókon a hullák emeleteit, sebesültek jajkiáltását és segítségkérését, úgy tűnik, a győzelem rémálommá, saját üldözőjükké vált. Miután legyilkoltak másokat, lassan, de drasztikusan legyilkolták önmagukat is.
A Horn-kormány egyik miniszterének nagyapja információim szerint 1919-ben Szamuely Tiborral azonos mennyiségű embert akasztatott fel. Elmondások szerint a páncélvonat közeli fákra akasztatta őket, egy hokedlire. Aztán azt kirúgta alóluk. Bevégeztetett!
Döbbenetes volt végignézni a Székely Éva zseniális úszó olimpiai bajnokunk elmondását egy TV riportban. A Dunába őt is belövetni akaró nyilas 8 évvel később kitüntetést adott át neki: ÁVH-s őrnagyként.
Hát ráfér e nemzetre a tisztulás!
És higgyék el, tényleg van nemzeti megtisztulás!
Ellenpont:
Kun Béla unokája ma igen kedvelt és megbecsült intézetvezető, a világ egyik legjobb Kreml ismerője. Ma, péntek délután felesége az egyik vitapartnerem. Tisztafejű, okos történész ő is. S a többiek. S ezek a viták nemcsak, s messze nem elsősorban egy médiaszereplés eseményei. De bizony e viták élők, az Önök füle hallatára születnek.
S bizony a fájdalmak bennünk is megszületnek vagy újraélednek. Nem lesz könnyű időben visszatérni a pokol történelmi bugyraiba.
Önökért, sokunkért, s e nemzetért.