Tévézni vagy nem tévézni: ez itt a kérdés
A tévézés lehet pozitív élmény. Aki felnőttként igényes arra, hogy mit néz meg, és a televíziózás nem csupán passzív időtöltés számára (leülök, és csak úgy vagyok), az saját gyermekének is tud mutatni igényes filmeket, műsorokat. Tény, hogy ezekből van kevesebb, de ahogy mi is örülünk, hogy gazdagabbak vagyunk néhány filmélménnyel, úgy gyermekeinket sem kell ettől megfosztani. A lényeg a minőség: akkor üljünk a tévé elé, ha valóban érdemes!
Legyen egy mesefilm megtekintése rossz időben családi program, közös időtöltés! Régen, amikor a faluban csak 1-2 házban volt tévékészülék, a filmeket közösen nézték a szomszédok. Ma már szinte minden háztartásban van, és ezzel a közös tévézések is megszűntek – de még családon belül is. Pedig a gyerek is úgy szeret tévézni, ha van társasága.
Mindennek megvan a maga ideje! Az egyszerű történetek, kedves, bájos mesefigurák legyenek az első élmények, majd jöhet a kaland, a veszély, és természetesen a happy end.
Nem csak a korhatár a döntő! Sokkal fontosabb lehet a választásnál gyermekünk értelmi, érzelmi fejlettsége, érdeklődése, személyisége, a vele történt események. Ne erősítsünk fel bizonyos érzelmeket a nem jól választott mesefilmmel (pl.: szülő elvesztése), viszont indirekt módon segítséget is nyújthat bizonyos problémáknál (kiskamaszok pszichológiai problémái, barátság, szerelem).
Segítsük a megértést! Ahogyan az iskolában segítik a tanítók az olvasmány feldolgozását, úgy a meséhez, a filmhez is szükséges a megértés. A megértés képessége, az események ok-okozati összefüggéseinek felismerése akkor fejlődik, ha gyermekünk tud kérdezni, mi pedig minden kérdést megválaszolunk. A feldolgozatlan, nem megértett történet, esemény, belső feszültségként megmaradhat gyermekünkben. A filmet terápiás eszközként is használják (pl.: gyermekcsoportban - közös megbeszéléssel.)
Ne legyenek időkorlátok! Bár többször találkoztam olyan statisztikákkal, hogy bizonyos életkorokban mennyi ideig ülhet gyermek a képernyő előtt, és mikortól lesz káros, azért ne kapcsoljunk le tévét a történet vége előtt, mert azzal többet ártunk, mintha még 10 percet hagynánk! Legyen értelmes mesenézés: az elejétől a végéig tartó történet. Természetesen a lehető legkevesebb ideig legyen a televízió előtt, van bőven más, érdekes program, játék, lehetőség!
Ne a könyvet cseréljük le a filmre! A mese hallgatása semmiképp sem cserélendő le a rajzfilmre. Maradjon meg közös, meghitt pillanatként a mese, a filmnézés pedig alkalomszerűen, ha értékeset találunk.
Nyugodtan ajánljunk! A szülő nyugodtan mondhat véleményt, ajánlást, ha a gyermek szeretne filmet nézni. Elmesélhetjük, hogy amikor annyi idősek voltunk, mint ők, mit néztünk szívesen, melyik mesét szerettük. Vannak örökzöld mesék, amelyek generációkat bűvölnek el, és a mai gyermeknek is élményt nyújtanak. A saját élmény megosztása, a családról való beszélgetés erősíti a szülő-gyerek kohéziót is.
Ne a könyvet cseréljük le a filmre! A mese hallgatása semmiképp sem cserélendő le a rajzfilmre. Maradjon meg közös, meghitt pillanatként a mese, a filmnézés pedig alkalomszerűen, ha értékeset találunk.
Ne legyen háttér a tévé! Sokan egész nap bekapcsolva hagyják a tévét, és a gyermek szinte ahhoz szokik hozzá, hogy valami zúg a háttérben. Akkor inkább hallgassunk gyermekdalokat, népdalokat, és énekeljünk közösen!
Arra is figyelni kell, mi, szülők mit nézünk! Ne üljön mellénk gyermekünk épp a balesetet, gyilkosságot taglaló híradások közepén! Elég egy pillanat, egy számára ijesztő képsor, vagy mondat, és nagyon zaklatottá válhat. Sok esetben, a reklámokban is olyan képi elemeket, sűrítéseket, túlzásokat használnak, amelyek szintén nem a gyermek szemének és fantáziájának való.
A legfontosabbat hagytam a végére: ne legyen a kisgyermek szobájában tévé! A tévé a nappaliban, a szülők felügyelete mellett legyen bekapcsolva, mert nem játék!