Égni kell! Vagy megöregedtünk, Sanyi?
Halkítsd le, anya! - hallom kisebbik lányom szemrehányó hangját, valahányszor a „zenéim” üvöltenek. Állok a nappali közepén, gondolatban táncolok, lehunyt szemeim mögött régen átélt élmények képei villódznak, egyre jobban érzem, hogy „égni kell”… és Sanyi hangja visszaröpít oda, az akkorba…
Tizenhat évesen türelmesen várok az Astoria előtt kígyózó sorban már két órája, hogy megvehessem az áhított alföldi papucsot, ami még hiányzik az esti koncert dresszből. Csöves farmernadrág, amibe úgy rángattak bele anyámék, fehér bő póló, rajta a PIRAMIS felirat, amit filctollal festettem rá, és büszkeségem, a LEE farmerdzseki, amerikai csomagból.
Hatkor kezdődik a koncert, szolidaritási…, nem tudjuk, mivel vagy kivel vagyunk szolidaritásban…, de játszik a MINI a GEMINI és persze ők, a PIRAMIS.
Már négykor ott tolongunk a BNV (fiatalabbak kedvéért: Budapesti Nemzetközi Vásár) egyik pavilonja előtt, és egyre csak jönnek és jönnek és jönnek… Már több százan vagyunk, mire megnyílik a hatalmas ajtó és bezúdul rajta a tömeg. Nyomnak, löknek, már nem is én mozdulok, csak a massza tol előre, a dzsekim elszakad és mire a színpad előtt állok, már csak a bal lábamon van papucs. Könnyektől maszatos az arcom, meg akarok halni, amikor a kezek a magasban előre adják ereklyémet. Már a jobb lábamon is ott a papucs, amikor Sanyi hangja belevisít a hangárba, és attól kezdve a massza szíve egyszerre dobog, a teste egyszerre mozdul, a lelke egyszerre érzi, hogy „égni kell”…
Dacoltam miattuk a szüleimmel, mert nekik csak vonyítás volt Sanyi hangja, nem értették, hogy az „őszintén akarok élni” nekem nem csak egy dal.
Hosszú évek múltak el azóta, először csak apró őszintétlenségek jöttek, aztán nagyobbak is.
Nem hazugságok, csak őszintétlenségek, és kevesek másokkal szemben, de többek önmagammal szemben.
Most nézem Sanyi képét az újságban, majd magamat a tükörben és belül nevetek… Nevetek annyira, hogy kicsordulnak a könnyeim.
Forog a bakelit korong…, forog…, forog, Sanyi hangja betölti a nappalit:
Ha volna két életem, nem fájna semmi sem.
Bár volna két életem, nevetnék mindenen!