Otthonunkban állatot tartani: veszély vagy terápiás lehetőség?
Szomszédom, amikor nálunk járt, megjegyezte, nagyon bátrak vagyunk, hogy két kisgyermek mellett állatot tartunk. Azt gondolom, csak aki korán, még gyermekként negatív tapasztalatokat szerzett az állatokkal kapcsolatban, az mondhat ilyet. Próbáltam neki elmagyarázni, hogy az állattartásnak mi igenis csak pozitív hatásait érezzük, be kellett látnom, a meggyőzése sikertelen vállalkozás volt.
Pedig az állat társ. Sok esetben az egyedül élőknek, válás után a kisgyereknek, vagy a gyermektelen pároknak a mindennapi támogatást jelentik, csökkentve a magányossággal járó lehangoltságot. Az állat szeretet ad, az embernek pedig van kivel törődni, pszichológiai jelentősége ezért óriási.
Már az állat puszta jelenléte is pozitív fiziológiai hatásokat vált ki az emberből: a vérnyomás és pulzusszám csökken, jótékonyan hat a légzésre, és még a stressz hormonok szintjét is csökkenti a szervezetünkben.
Bizonyított az is, hogy aki háziállatot tart, az elégedettebben él, ritkábban lesz súlyos beteg, és gyorsabban épül fel a traumákból. Az állatterápia hívei szerint az állatok oldják a feszültséget, csökkentik a félelmet, a szorongást, javítják a kedvet, és kiegyensúlyozottsággal ajándékozzák meg az embereket. Az állatterápia egyébként számtalan területen használható, tanulási problémák, családi feszültségek, mozgáskorlátozottság, kommunikációs problémák, beszédzavarok esetében is hatékony lehet. A terápia során a legnagyobb hangsúlyt az érintés kapja, ezért célszerű kellemes, szőrös, puha tapintású állatfajt választani, bár ma már igazolt, hogy bármilyen házi kedvenc, akár egy kis halacska is jó hatással lehet testünkre és lelkünkre.
Aki háziállatot tart, az elégedettebben él, ritkábban lesz súlyos beteg, és gyorsabban épül fel a traumákból. Az állatterápia hívei szerint az állatok oldják a feszültséget, csökkentik a félelmet, a szorongást, javítják a kedvet, és kiegyensúlyozottsággal ajándékozzák meg az embereket.
Kutatók azt is megállapították, hogy az állatokkal történő normális interakció fejleszti a gyerekek szociális kompetenciáját, hiszen az állattartás által megtanulják azt, hogy van, akiről gondoskodni kell, és akiért felelősséget kell vállalni. Egy háziállat minden gyereket képes motiválni, még a magába forduló, kezdeményezésre más módon akadályozott gyerekeket is. A feszültségekkel teli, agresszív gyerekek görcseinek oldásában, valamint a túlmozgásos gyerekek lecsillapításában is szerepet kaphatnak. Még az önbizalom fejlesztésében is támogathat egy feltétel nélkül szerető kutya.
A házban tartott kedvencek figyelmet és törődést igényelnek, amit többszörösen meghálálnak azzal, hogy gazdagítják és színesítik a gazdik életét. Egyes elméletalkotók azt feltételezik, hogy az emberi lélek mélyen gyökerező szükséglete, hogy az állatok közelségében éljen, ami a gyerekekben még nincs elfojtva, és így erősebben nyilvánul meg. A mai elidegenedő világban a hobbiállataink szinte emlékeztetnek arra, hogy az emberek és az állatok összetartoznak, és egymásnak elválaszthatatlan társai már évezredek óta.
Építsünk arra az ösztönös szeretetre, amit a gyermek érez a kisállatok iránt, és pozitív tapasztalatokkal erősítsük meg! Legyen jó élménye az állatokkal kapcsolatban, és korán tanítsuk meg azt is, miként kell gondozni, tisztán tartani, ellátni. Mielőtt állatot választunk, olvassunk utána, vagy kérjünk állatgondozással foglalkozó szakemberektől tanácsot, hogy a mi életmódunkhoz milyen állatot ajánl. A különböző állatfajoknak különböző az emberekhez való viszonya, mások az elvárásaik, és nekik is van személyiségük – ahogy nekünk, gazdi-jelölteknek is.
Otthonunk mérete, kialakítása is szempont lehet, ha állatot választunk. Nagy mozgásigényű kutyát ne kínozzunk egy pici panelban, ha pedig ritkán vagyunk otthon, egész nap dolgozunk, akkor pedig ne kifejezetten társaságkedvelő kutyust vegyünk magunkhoz!
A kisállat tartása legyen pozitív élmény állatnak és gazdijának egyaránt!
Felhasznált irodalom és forrás
Képek forrása: egyik, másik