Csoda Krakkóban
10 buszon több mint 400 ember utazott vasárnap Krakkóba, hogy részt vegyen Lengyelország megalakulásának november 11-i évfordulóján, a Nemzeti Függetlenségi Napján. Vasárnap este a katyni és a szmolenszki katasztrófa emlékére a Wawel tövében felállított kereszt előtt közösen koszorúztak. Sakiewicz úr, a Gazeta Polska főszerkesztője mellett Csizmadia László, a Civil Összefogás Fórum elnöke is mondott egy igen jó beszédet.
De miért is érdekelheti ez a Tisztelt Olvasót?
Nálunk is eléggé közismert, hogy Sztálin 1941-ben lemészároltatott Katynban több mint 20 000 lengyel tisztet. Három éve a helyszínen kívánt megemlékezni Kaczynski államfő, a felesége, politikusok, magas rangú egyházi személyiségek sora. Szmolenszk repülőtere közelében azonban leszállás előtt lezuhant a gép és meghalt mind a 95 utasa. Hatalmas vesztességet jelentett Lengyelországnak, hiszen legjobb politikusai és vezető értelmiségiek ültek a gépen.
| Baleset vagy merénylet? |
|
Az első és hivatalos orosz hírek szerint a gép túl alacsonyan szállt és a fákba ütközött. De ezek után furcsa dolgok derültek ki. Az oroszok nem engedték be a lengyel vizsgálóbizottságot és csak igen sokára adták át a gép fekete dobozát. Már az első napokban felmerült a gyanú, hogy a szerencsétlenséget nem a fákkal való ütközés, hanem robbanás okozta. Hazai és amerikai lengyel szakértők a kevés információból kezdték el összerakni az eseményeket. Matematikusok és repülési szakemberek elemezték a roncsok elhelyezkedését, szórásképét. Ez alapján arra a következtetésre jutottak, hogy a repülőgép mintegy 60 méter magasból zuhanhatott le. Bizonyos jelekből arra is következtettek, hogy a helyszínt utólag manipulálták. Egyes hírek szerint a roncsok egy részén karosszéria munkát is végeztek. Máig igen sok gyanús jel akad! Az ellenzék egyértelműen merényletről beszél! |
A vasárnap esti koszorúzáson a szónok a gyilkosság szót használta és a másnapi Békemeneten visszatérően, skandálva követelte a tömeg egy tisztességes vizsgálat lebonyolítását. A krakkói felvonulás, a Békemenet, bár kisebb volt, mint Budapesten, de így is sok tízezer embert mozgatott meg. A magyarokat hatalmas szeretet övezte. A magyar zászló illetve a szintén nemzeti színű CÖF zászló láttán lelkesen üdvözöltek minket. Sokan mellénk jöttek és kezet fogtak, és sokan fényképezték a magyarokat. Mindenkihez többen odajöttek, személyesen megköszönni jelenlétünket.
A hétfői ünnepségsorozat egyébként 10 órakor kezdődött Krakkó vára, a Wawel székesegyházában. Már előző nap bejártuk a csodálatos katedrálist, az építészet és belső díszítőművészet varázslatos tárházát. Meglátogattuk Báthori sírját, a Kaczinski házaspár különleges hatású sárga márvány nyughelyét és Jadwiga királyné, tehát Lajos királyunk lánya, Hedwig sírhelyét.
Somogyország egykor lengyel menekültek biztos otthona volt: igen emberi otthona. Vannak itt történelmi emlékek, turisztikai értékek és piacosítható termékek is. És akkor miért nem forgatjuk hasznunkra, kölcsönös javunkra?
A hétfő esti megemlékezésen Jaroslaw Kaczynski, az ellenzék vezetője maga koszorúzta meg ikertestvére és a többiek emlékhelyét. Vajon lehet-e nála elszántabb politikus? S micsoda lelki energia, hogy e szent emlékhelyen tart egy ragyogó emlékbeszédet!
Emlékezett itt ezer év történelméről lengyel és magyar! Annyi közös szál köt minket össze, felsorolni is nehéz. Talán a világban nincs két nép, mely ennyi időn át ennyire összetartana. S két éve immár nagylétszámú közös ünneplések, itt március 15-én ott november 11-én.
S mindez nem csupán formalitás és a múlt felidézése, hanem a jövő építése is. Alapkő letételről nem beszélhetünk, mert ezer évvel ezelőtt megtették őseink. Egy hónapja küldött lengyel barátom egy nagyalakú és vastag könyvet „Pamiec” (Emlékezés) címmel, csodálatos fotókkal arról az 1939-46 közti időszakról, amikor a hitleri/sztálini pusztítás sújtotta nemzetüket, s a magyar nemzetünk adott otthont nekik.
Európának egyik legnagyobb hiánya manapság a bizalmi tőke. S bár a Kádár rendszer igyekezett a lengyel-magyar kapcsolatokat gyengíteni (nehogy átterjedjen hazánkba is a szervezett ellenállás szelleme), de gyökerei olyan mélyek, hogy erős kapoccsá építhetőek újra. Nemcsak szimpátia, s főleg nem nosztalgia, hanem a valódi testvériség ezer éves köteléke.
És erre a kötelékre gazdasági kapcsolatok építhetőek! (Én nagy csomag szórólapot vittem ki, lengyel nyelven mutatva be turisztikai vonzerőt, befektetési lehetőségeket.)
Somogy megye egykor, a háború idején meghatározó szerepet vitt a lengyel menekültek elhelyezésében, oktatásában! A „boglárcsik” ma is fogalom, még a fiatalabb lengyelek között is: a Balatonbogláron menedéket talált lengyel menekültek neve. De volt iskolájuk Zamárdiban is, s a szomszéd megyéből Keszthely neve cseng jól a lengyel történelmi visszaemlékezésben.
És ha ebben a szétesett Európában bizalomhiány van, miért nem használjuk a meglévő bizalmat saját gazdaságunk, saját településeink fejlesztésére? Évezredes a közös sors, sok évszázados a bizalom, igen sok lehetőség van a kulturális és gazdasági kapcsolaterősítésre.
S miért nem élünk vele? Most náluk nagymértékű a nyitottság! Meggyőződésem, hogy Dél-Lengyelország lehetne egyik legnagyobb turisztikai és élelmiszeripari piacunk.
És egy Békemenet itt, meg ott, nemcsak barátság, nemcsak történelmi és kulturális értékvivő, de gazdaságteremtő alap is. S rajtunk múlik, mennyire jól építkezünk. Én már régóta benne vagyok: számos tanítványom lengyel pszichológus vagy éppen pszichiáter. S vittem a ’90-es évek közepén magyar vállalkozói csoportot Gdanskba, Gdiniába, hivatalos partnerkeresőbe, most pedig újabb együttműködési lehetőségeket.
Somogyország egykor lengyel menekültek biztos otthona volt: igen emberi otthona. Vannak itt történelmi emlékek, turisztikai értékek és piacosítható termékek is. És akkor miért nem forgatjuk hasznunkra, kölcsönös javunkra?