Életszínezékek

nőDe! Ő csak cseppenként adagolja és alig észrevehető formában a boldogságot. Olyan mézesmadzag, aminek épphogy elkapod a végét, mégis a nagy küzdelemben csupa ragacs leszel tőle. Lemoshatatlan.

Ezért van szükség a pótkávékra, emulgeálószerekre, stabilizátorokra, színező anyagokra. Szóval az összes E250-re, E320-ra, és többi barátjára, hogy roppanósabb, ízletesebb és élvezhetőbb legyen az élet. Ők kitöltik az ürességgel teli lélekréseket. Rajonganak, ölelnek, szeretnek, elvennének, csillagokat a lábam elé letennének. Mindent megadnának, amit Ő nem. Talán még többet is.

S ha még a szemem meg is kívánja őket, a sok habos, szép, édes, s bizonyára finom életszínezéket, beleharapni nem tudnék. Mert csak annak az egynek az ízére vágyom. Olyan ez, mint amikor ettünk valami finomat, aminél tudjuk, hogy nincs jobb. Amitől tökéletesen és megelégedve jól lakunk. Olyan nagymama sütije, ami utánozhatatlan. Hiába tudjuk, hogy az ország tortája a legjobb, nekünk mégis a mama kicsit szottyos almás pitéje kell, mert az a kerek élmény.

S ha még a szemem meg is kívánja őket, a sok habos, szép, édes, s bizonyára finom életszínezéket, beleharapni nem tudnék. Mert csak annak az egynek az ízére vágyom.

Mit lehet ilyenkor tenni? A sok életszínezék hosszú távon bizonyos, hogy ártalmas. Felhalmozódnak a mérgek, amik marnak. Nem engem, hanem őket. S ez nem szép tőlem. Várjak a szívazonos pitémre? Lehet, mire megkapom, már kiszárad, megtörik és csak valami ízfokozóval lesz fogyasztható.