Egy első randi margójára
Csak képek ugranak be. A szemek, a száj, egy mozdulat, egy illat. Aztán a mondatok. Szivárognak. Nem az elhangzásuk sorrendjében, hanem ahogyan a kedvük tartja. Aztán azok a mondatok, amiket jó lett volna elmondani, de valahogy meglapultak benned.
De hiába gondolod úgy, hogy azért jobb lett volna még azt megkérdezni, és beékelni, egy másik pózban ülni, talán kicsit közelebb. Meg a másik blúzt felvenni, és amúgy meg az a kis piszok hogy került a körmöm alá, és egyébként is. És biztos azért nézegeti az arcom, mert a szemfestékem már az államon táncol vagy valami oda nem illő szőrszál. Pedig nyilván nem.
A szívroham is halványul, ami megelőzte. Nem mondom, hogy normál ritmusban ver, de visszaköltözött a torkomból a neki eredetileg kijelölt helyre. Egyelőre.
Csak képek ugranak be. A szemek, a száj, egy mozdulat, egy illat. Aztán a mondatok. Szivárognak.
Szóval egy csomó felesleges gondolat kerget. Mert teljesen mindegy, hogy csíkosat vagy pettyeset húzol fel, vagy hogy összekuszálódott-e a szempillád. A lényeg, hogy jól össze legyen fésülve a lelketek, és a vegyjeletek stimmeljen. De az elsőnél ettől függetlenül mindig lesz zavar az agyban és az anyagban. Mert ez egy póz. Akkor kicsit kéztördelős, kávékavargatós. Visszagondolva édes. Egyre édesebb…
