Ez az én hetem
A blog, mint olyan, tulajdonképpen egy napló. Ezt a logikát követve nyugodt szívvel leírhatom ide mindazt, ami ezen a héten velem történt.
Kedves Naplóm,
hol is kezdjem... Fogalmazzunk úgy, hogy mostanában nem igazán vagyok a helyzet magaslatán. A hét szokványosan kezdődött volna, ha nem öntöm az ölembe a frissen lefőzött illatos feketét, ezzel kisebb égési sérülést okozva önmagamnak. Mazochizmusom és balszerencsém tovább folytatódott azzal, hogy bevonszoltam magam a kora reggeli órámra, amiről kisvártatva kiderült, hogy az oktató váratlan betegsége miatt elmarad.
Ezután hazamentem, az eredeti terveimmel ellentétben eszem ágában nem volt főzni. Persze dolgozott bennem a kisördög, hogy na, csak azért is főzni fogok, és csak szerényen két tojást raktam fel főni egy lábosba. Ezután bevonultam a szobámba, pár határidős munkámat javítgattam, mikor eszembe jutott, a tojások már biztos jók, hm, végre ehetek. Nagy műgonddal kivettem a tojásokat, vigyázva, nehogy megégessem a még ép testrészeim és úgy éreztem, ezt a csatát megnyertem. Persze másodpercekkel később, amikor feltörtem az egyik, általam főttnek hitt, valójában viszont nyers tojást, észrevettem, hogy nem gyújtottam meg a gázt...
Felhúztam az órám reggel hatra, plusz állítottam negyedóránkénti újabb jelzést, biztos, ami biztos. Egy végigforgolódott, rémálmokkal tarkított éjszaka után reggel 8.15-kor ébredtem a 6 helyett...
Kedden délelőtt fonetikából írtam ZH-t, ami az egyik fő tárgyam. Összetett, viszonylag nehéz anyag volt, ezért gondoltam, nem árt a tudásomat megerősíteni egy hajnali tanulással, amikor tapasztalataim szerint az agyam fogékonyabb. Felhúztam az órám reggel hatra, plusz állítottam negyedóránkénti újabb jelzést, biztos, ami biztos. Egy végigforgolódott, rémálmokkal tarkított éjszaka után reggel 8.15-kor ébredtem a 6 helyett, és röpke 45 perc múlva kezdődött a zárthelyim.
Persze ez mind semmi, mert miután becsaptam magam mögött az ajtót, őszinte lelkesedéssel nyugtáztam, hogy a kulcs bent maradt. Oh gosh. Szóval a fél-estés hajléktalanságom idején – míg vártam, hogy a lakótársam végezzen a munkában - a nővéremnél húztam meg magam, akivel főzni kezdtünk. Persze mondanom sem kell, perceken belül leforráztam a nyelvem az első falattal.
Mivel még csak a hét eleje volt, már féltem kilépni a lakásból, azért csak az erkélyre mentem ki napozni. Rutinos versenyzőként jó előre felkészültem a napégésre, méhcsípésre, III. világháborúra, sőt még kalapot is húztam, nehogy napszúrást kapjak.
Szóval igazán nem volt semmi extra a héten...
U. I.: Majd’ elfelejtettem! Ma találtam egy kétezrest a pláza parkolójában. Ez az én hetem!