Őszi szép tavasz
Napok óta szokatlanul meleg van, az égen felhő alig. Igazán szép időt hozott az ősz.
Megérdemelte a Békemenet sokszázezres, sőt egyesek szerint milliót is elérő résztvevője, hogy a Nap is rájuk mosolyogjon. Én eddig kétszer vettem részt, sajnos most csupán feleségem utazhatott el.
Az ok prózai és technikai: éppen az e csütörtöki vizsgára készítették fel a kocsim, melyre feltétlen szükségem van. Barátom hívtam először az ünneplés után, s tőle tudom, mennyire méltóságteljes volt. Feleségemet később értem el, mert véletlenül összefutott egy bécsi ismerős hölggyel, ki onnan jött a Békemenetre. De látott egy kis beregi faluból is egy családot, akik zászlóra kézzel hímezték falujuk nevét.
S amerre a menet elhaladt, üdvözölték a járókelők, s a házak lakói sok helyen lobogót helyeztek el az ablakoknál. Igazi ünnep, igazi emlékezés: köszönet a múlt hőseinek, üzenet jelennek, jövőnek.
Mos is ott voltak a lengyelek, mindig több százan jönnek zászlóval, az elmaradhatatlan Sutarski úrral. A lengyel-magyar barátság vezéralakjával. Múltkor fia volt a lengyel zászló vivője. Úgy kétméteres, jó megjelenésű, ahogy szokták volt mondani, „szép szál ember”. S persze magyarul igen jól beszél. Külön ki kell emelni, milyen erős a lengyel-magyar szolidaritás. Március 15-én közel ezren érkeztek velünk együtt ünnepelni, én most egy busznyi emberrel megyek Krakkóba, velük vonulni nemzeti ünnepükön.
A Békemenet politikai erő, szövetségképzés, a nemzeti oldali szavazók biztos megmutatkozása. De igazi élmény is, az egyéni és kollektív tudattalan építője. A felemelt érzelmi pillanatok mélyen íródnak a lélekbe, megerősödnek az együtt menetelő családok, különösen jól hat ez a gyermekek identitásfejlődésére.
A napokban kaptam kézhez az „Emlékezés – Lengyel menekültek Magyarországon 1939-1946” című igen nagyméretű és mutatós könyvet – két nyelven írva. Persze egy része Somogyról is szól. Szerintem mostanság a lengyel-magyar kapcsolatokra várakat lehet építeni. Kultúrát, gazdaságot, még mélyebb szövetséget.
De maradjunk a Békemenetnél, ami természetesen politikai erő, szövetségképzés, a nemzeti oldali szavazók biztos megmutatkozása. De igazi élmény is, az egyéni és kollektív tudattalan építője.
A felemelt érzelmi pillanatok mélyen íródnak a lélekbe, megerősödnek az együtt menetelő családok, különösen jól hat ez a gyermekek identitásfejlődésére. És persze a Békemenet képei bejárják az egész világot, s aki hazánkról eddig csak rosszat hallott, annak a fejében is megmozdul talán valami. És mit gondolnak, az a fiatal, aki ennek élményét magába szívja, nem inkább itthon akar majd élni?
Nagy ajándék volt az őszi szép, tavaszt sugárzó nap, és maradandó ajándék a nemzetnek ez a békés, hatalmas együtt menetelő tömeg.
És nehezen szólok egy másik rendezvényről, melyet a Schiffer András szerint csak „álbaloldali”-nak nevezett pártok együtt rendeztek. Az LMP ezen egyébként nem vett részt, mint Schiffer mondta, nem kívánnak szobordöntögetőkkel és szemkilövetőkkel együtt színpadra lépni.
Ez a színpad aztán többeknek kínpad lett, leginkább Mesterházynak, akibe Gyurcsány emberei fojtották belé percekig a szót, összefogást követelve. Az összefogás azonban a színpadon igencsak szakadozott. Állítólag Gyurcsány megszegte a megállapodást és szorgosan „ekézte” a többieket.
Mindenesetre messze ő kapta a legtöbb tapsot a tavaly óta erősen megfogyatkozott tömegtől.
Az várható volt, hogy Gyurcsány megpróbálja kihasználni, hogy felléphet, de most egészen látványosan maga mögött hagyta Bajnait és Mesterházyt. Úgy tűnik, nemcsak arra törekszik, hogy a DK-t is bevegyék a választási megállapodásba, de eléggé valószínű, hogy a miniszterelnök-jelöltséget is szeretné elhódítani.
A baloldali összefogás nagy demonstrációja az összefogásra képtelenség demonstrációjává vált.