Jókai zsenialitása és egy este kacagás
Váratlanul kaptam egy kedves meghívást és két szakmai jegyet Jókai Mór Bolondok grófja írásából készült színdarabra. Örömmel mentem, bár én inkább opera- és hangverseny-látogató vagyok.
Az Új Színházban - bevallom - először jártam. Megcsodáltam az épületet és belső terét, majd hamarosan felgördült a függöny. Berg Gloria díszletei igazi keretet adtak a darabnak, s egyben remek mozgásteret az eseményeknek. És ami ezután következett, igazi, könnyed élmény volt, bár utólag többször és több szinten végiggondolva igen súlyos tartalmakkal.
A történet egyszerű: A XIX. század végén rendkívül meggazdagodott kereskedő hatalmas összeget ad a fiának, hogy képviselő vagy éppen sztárügyvéd legyen. A fiatal férfi azonban vidékre költözik, messze áron alul megvásárol egy kastélyt. A vétel egyetlen záradéka, hogy a személyzetet meg kell tartani. S itt válik az egész történet groteszkké.
Lépésenként derül ki, hogy valamennyiük bolond. Egyik katonának képzeli magát, másik bevallja testvérgyilkosságát és folytathatjuk a sort. Hamarosan kiderül, hogy a kastély egykori tulajdonosának lánya, a szép grófkisasszony, aki a kert másik részén lakik, nem beszél, csak énekel. Ez az egész bolond kompánia úgy állt össze, hogy mikor a grófkisasszony 8 éves korában egy megrázkódtatás, egy lelki trauma után elfelejtett beszélni, apja hasonlóan bolondokat gyűjtött melléje.
Nevetségesebbnél nevetségesebb történetek szórakoztatják a közönséget. Ismétlődően 300-nál több ember hangos kacagástól zengett az Új színház. Ha valaki kikapcsolódni akar, csak ajánlhatom a darabot! Remek színészi teljesítmények mellett összeérett csapatmunka. És ez csak látszólag könnyű műfaj, annál inkább igazán magas művészet, avatottan és játszi könnyedséggel előadva.
Két nappal az előadás megnézése után döbbentem rá valamire: Amit Jókai Mór valami egészen különleges logikával e darabban prezentál, az bizony összevethető a legmodernebb pszichoterápiás eljárásokkal.
Jókai elcsábítja a nézőt, jelenné varázsolja számára a XIX. század végét. A szikrázó apró jelenetek humora mellett az ártatlan kacagó észre sem veszi, mennyire bemutatják neki e kor ellentmondásait.
És kapaszkodjon a néző, hogy megértse, a második felvonástól, amikor a kastély új tulajdonosa módszeresen és egymás után terápiába veszi a személyzet tagjait, ügyes cselekkel sorra kibillentve őket megrögzött tüneteikből. Csillogó logika, sakknagymesteri mutatvány, amit itt Jókai felsorakoztat és a színészek hitelesen megjelenítenek.
Évek óta először tudott valami, vagy valakik így kizökkenteni életem napi feladataiból. Igazi vidám agymosás – ajánlom mindenkinek! De ennél sokkal több! Én egykor valahogyan bekerültem a pszichoterápia világába, s éveken keresztül módszertant oktattam külföldön is. És két nappal az előadás megnézése után döbbentem rá valamire: Amit Jókai Mór valami egészen különleges logikával e darabban prezentál, az bizony összevethető a legmodernebb pszichoterápiás eljárásokkal.
A bolond személyzet színpadra állított tüneteit, a gyógyuláshoz vezető paradox helyzeteket, a trauma hatását és a gyógyulás folyamatát Jókai olyan hitelesen jeleníti meg, hogy módszertanban meglehetősen jártas szakértőként is mély logikát találok benne. Azt persze nem gondolom, hogy így és ennyi idő alatt lehetne gyógyítani. De azt nyugodtan állíthatom, hogy a Jókai által felállított csillogó gyógyítási történetek bizony összevethetőek Freud pszichoanalízisével, Moreno pszichodráma rendszerével (melyben nemzetközi kiképző vagyok), a kognitív valamint a viselkedés terápia elemivel, s az általam csak mérsékelten ismert tranzakcionálanalízissel.
És Jókai Mór ezt a művet Freud és az összes mai pszichoterápiás módszer megalkotása előtt írta! És itt egyszerűen üvölteni kell! Értik!? Egy magyar író a XIX. század második felében színdarabban, csillogó logikával és hitelesen bemutat egy pszichoterápiás folyamatot, mely bár így és ilyen egyszerűen sajnos nem működik, de megtalálható benne több évtizedekkel később megalkotott pszichoterápiás eljárások alaplogikája is.
Két szakmai jeggyel kaptam egy magyar világcsodát! És természetesen ezt szakmai cikkekben s terjeszteni igyekszem, s nemcsak idehaza.