Hull a szilva a fáról…
Ma már „legitim módon” ehetem a másét, mert a tulajdonos kijelentette, őt nem érdekli. Így hát van 20 kg igen ízes körtém. Parkunkban múlt évben akadt több mint 3 köbméter ág. Az önkormányzat meg vett egy nyesedékelő gépet. Én ingyen odaadtam az ágakat, ők meg a télen azzal tüzeltek. Mindketten nyertünk.
Igen szeretem a somogyi „paraszt barackot”. Gyermekkoromból, Zákányból maradt számban az íze. Kicsit szőrös, kicsit fanyar, de ugyan tessék nekem külföldről jobb sztárbarackot adni. Igaz, azok szebbek és nem rozsdafoltosak, de hol van az ízük? Néhány éve még csak óvatosan szedtem a közterületen megérő meggyet. Aztán látva a minden évben a földön aszalódó gyümölcsöt, most már bizony megállok a gazdátlan fák mellett, s a jóízű, bár gyakran kissé fanyar meggyből kedvem szerint eszem. Alig 30 méterre egy szegény sorsú család, alig csecsemő sorban lévő gyermekkel. És a meggy és a körte a fa alatt rohad! Nem lesz belőle befőtt! A kertben kidőlt legtöbb gyümölcsfa. 40 éve nem ültettek újat! Igaz 50 éve a nagyapák még ültettek fákat, melyek termését ők már nem várhatták, de unokáik igen.
„El lehet menni” – mondta lakonikus egyszerűséggel egyik nemrég volt miniszterelnökünk. El is mentek – mondja a statisztika.
S Ön kinek ültethet? Egykor e nemzet – világrengések közepette is – tudhatta, mi az állandó és merre a jövő! Aztán világégés és főleg két diktatúra, egy rövid, de pusztító, s egy hosszabb és még pusztítóbb, eltörölte a jövőbelátást. „El lehet menni” – mondta lakonikus egyszerűséggel egyik nemrég volt miniszterelnökünk. El is mentek – mondja a statisztika. Londonban 100.000 magyar. Vajon ültetnek-e unokáiknak egyetlen is gyümölcsfát? Két diktatúra, a proletárinternacionalizmus, majd a részben ugyanazok által csinált globalizmus egyszerűen elsöpörte azt a helyi perspektívát, mely élhető, sőt igen élhető jövőt nyújt.
Budapestről költöztünk Somogyba, talán hét éve. Életminőségünk ugrásszerűen megváltozott. Itt néha nehéz, de igen emberi a lét. Az utcán köszönnek, s valóban tehénből készül a tej, a gomba ára a budapesti piaci ár harmada. Emberibb itt a lét, és sokkal olcsóbb! Nekem a falu, ahol még kultúra is akad, nem kevesebb, bár más, mint a város.
És száz évvel ezelőtt errefelé sokkal több kultúra akadt (Kételkedőknek külön cikkben válaszolhatok, statisztikai adatokkal.) Az elfelejtett falusi kultúrát újjáéleszteni személyes dolgunk. (Okos feleségem, a falusi kultúrkorcsmáros, meg a „Herczeg borász”) ez ügyben tettek már Nágocson néhány maradandó lépést. S van egy sportügyekben igen jártas polgármesterünk, s egyre többen aktívak. Önök szerint fel lehetne újra fedezni és újra alkotni e kis Somogyország értékeit?