Finomhangolás - Fonj gyöngyökből szép Magyarországot!
Hosszú volt a nyár és forró. Néha nehezen kibírható, s leginkább csak a vizek mentén. Sokszor felidéződött hangulatomban Arany János két verssora: „Ég a Nap melegtől a kopár szik sarja, tikkadt szöcskenyájak legelésznek rajta.” Találtak-e ki valaha ennél szebb megfogalmazást arról, mit idén nyáron is megélhettünk?
Keveset olvasok mostanában Aranyt, Petőfit, Radnótit, Juhászt, Babitsot. Talán néhányszor Jékelyt, kivel oly sokszor jártuk Visegrádon együtt a Duna partját, keresve süllőt, domolykót, csukát és néha sikeresebben szép leányokat.
Nyáron néhányszor megjártam Visegrádot: a Palotajátékok idején, melyet a Szent György Lovagrend szervez, melynek immár én is tagja vagyok. Különös: újra és újra felmerül, hogy az ősi és a világtörténelemben első nem egyházi rend alapítói között 1326-ban állítólag, bár dokumentumokban nem igazoltan, már volt egy Zichy László lovag.
Ez már nem a fedezd fel hazádat! Nem apró kultúravadászat! De építőkövek keresése!
Jó volt az általam oly ismert főutcán, a régi köveken járni! Számtalan ember között, kik középkori ruhát viseltek, s akik nem a díszlet része vagy hivatalos szereplők voltak. Ráadásul a lovagok és harcosok oly természetesen viselkedtek. Hétköznap, hétköznapi ruhában ők visegrádi lakosok, hétköznapi foglalkozásban. Néhányan személyes ismerőseim. 3-4 évtized köt e településhez.Az időpont egyezik: ez időben három somogyi vitéz, három testvér, innen Somogyból, Zicsből az Anjou királyok udvarában szolgáltak. Péter valószínűleg Esztergom ostrománál halt meg – Károly Róbert a kiskirályokkal szemben harcolt. (Nálunk most még nem üzentek hadat.) Aztán eljött az építkezés ideje. Csak nézzék végig, mi köthető e korhoz: történelmileg, művészetileg, építészetileg.
Sok okos, magyar és tenni akaró ember, igaz magyar, többségük német családnévvel. S persze jönnek az ország távoli részeiből, sokan határon túlról is. Most éreztem meg igazán: a Visegrádi Palotajátékok nem showműsor, hanem megélt valóság.
A visegrádiak, a Lovagrend, és egyre kiterjedtebb vonzköre nem látványt csinál, csak valóságot. Néhány napra visszaidézi, egyszerűen jelenné teszi a reneszánsz légkörét, a lovagi tornát.
S itt van a cseh vitéz, a lengyel s persze a magyar. És összecsapnak. S ezek az összecsapások nem a színház és film előre jól koreografált jelenetei. Igaz, van korhű védőruházat. De a harc komoly. S a győztes és vesztes gyakran vérző karral, lábbal, hetekig tartó hatalmas véraláfutással ad mosolyogva kezet egymásnak.
Itt a középkor valódi szelleme, az 1335-ös találkozóé, melynek szellemét majd 7 évszázad után is újjáélesztette a Visegrádi 4-ek szervezete. Ennek szellemét idézik a V-4 találkozók és együttműködések. Ebbe talán nem is epizódszerűen bekapcsolódhatott Nágocson lassan épülő intézetünk is. Hónapja talán, hogy a V-4-ek történelmi vallásainak októberi találkozóját szervező bizottság csapatépítését végezhettük. 5 történelmi vallás fiataljai, szókimondóan, súlyos problémákat természetesként és jól kezelve.
Furcsa érzésem van: amikor a magyarság még feléleszthető részei után kutatok, váratlan gyöngyökre lelek.
Nekem szokatlan volt a pravoszláv ortodox vallás. Az életben kevés közvetlen találkozásom volt vele. Igaz, diákkoromban idegenvezetőként Szentendre és környéke szerb kultúrájából valamit magamba szívtam, Vujicsics Tihamért nemcsak zenei nagyságnak tartom, de máig összekötő kapocsnak. Testvérével, Sztojánnal a szerb válság idején volt másfél órás beszélgetésem: ritka mély, emberi beszélgetés. Most szíven ütött egy zsidó srác szomorú mondata: „Miért mondják, hogy menjek haza Izraelbe? Engem oda vallásomon kívül semmi sem köt. Én itt születtem, itt született apám és őseim. S nekem ez a hazám.”
Miért? Radnótit és Sík Sándort, Teller Edét, Stein Aurélt, Vámbéry Ármint és a magyarság többi nagyjait nem? S Hermann Ottót, a kemény magyart, kit 13 éves korábban kényszersoroztak 1850 után, mert éltette Kossuthot és a forradalmat – genetikailag 100% szászként, identitásában tökéletes magyarként. S lett hazánk utolsó polihisztor tudósa?
Furcsa érzésem van: amikor a magyarság még feléleszthető részei után kutatok, váratlan gyöngyökre lelek. Igaz, nem mindenkinek neve magyaros hangzású, de valahol már természetessé vált, hogy egy kistelepülésen a helyi magyar és helyi sváb néptánc egymás után kerül színpadra: a múlt megjelenítéseként, gyakran újjáélesztéseként, újjászervezéseként.
Mikor e sorokat írom, Parádon 4 napos palócünnep. Aligha lehetek részese az utolsó napnak. De júliusban 5 napot ott töltöttem, volt mit néznem, megélnem. A kultúránk néhány szeletét, határon átlépően ápoló Kincsesházat, a tavat, a tehénsajtot ápoló „tejesasszonyt”, a XIII. századi csodálatos templomot, a kocsimúzeumot.
Ez már nem a fedezd fel hazádat! Nem apró kultúravadászat! De építőkövek keresése!
Somogytúron a napokban Caldara Szent István oratóriuma csengett fel – vastapssal követve. Egy apró faluban. S egyre több az olyan falusi rendezvény – már nem harmadrangú operaműsorokkal tűzdelve –, mely megszólítja az ősi kultúrát.
6 éve élek őseink fészkének közelében. S lassan felfedezem az értékeket. Még messze nincs termőre fordítva. A balatoni fürdő sztárhelyek mögött, az élményfürdő mellett a kultúrának is egyre több kínálata lenne mozgósítható. (Tab múzeumai, Zala település világvezető Zichy Mihály múzeuma, Andocs későgót/későbarokk templomának csodái.)
És hogy 300 km-t ugorjak: Tiszafüred és környéke világérték, rosszul piacosítva. S két hete voltam a Beregben, Tákoson, Csarodán, Vámosatyán, Lónyán – középkori festett templomok 6 kilométerenként. Egyszer megírtam, hogyan lehetne a Bereget rendszerbe fűzni, ma több mindent lehet.
6 éve élek őseink fészkének közelében. S lassan felfedezem az értékeket.
De ha csak Balatonboglár lengyel vonatkozású értékeire és borára gondolok: újabb piaci lehetőség.
S amiről eddig írtam annak két rétege van:
- Értékeink nincsenek felismerve, rendszerbe fűzve és piacosítva.
- Nemzetünk soknemzetiségű, de magyar nemzetünk kollektív tudattalanja ma még több értéket őriz, mint gondolnánk.
S ha mindezt, mint egy sokszínű kultúra gyöngyszemeit egybefűzzük, nemcsak piac lesz, de újjáéledt nemzet is.