Cápáék kemencéje - avagy milliárdoséknál jártam
Cápáék kemencéje. Bár mondhattam volna azt is, Tutuszéké, vagy Dodóéké (na ebből, aki ismeri Őket, tudja kikről szól, aki meg nem, az a nevükön kívül a történetet ismerheti meg).
Megkezdtem rövidke kis vakációmat a balatoni riviérán. Csupa olyan elfoglaltságom van, amiről év közben még álmodni sem merek. Tésztát gyúrok és megállapítom, hogy a káposztás cvekedli egészen különleges így. Végiglátogatom ismerőseimet a parton. Ez az év legszebb része. Sokkal jobban élvezem, mint egy külföldi utazást. Slambucot főzünk nagy gonddal, biciklivel járunk-kelünk.
Ennek keretében élveztem a címben említett házaspár vendégszeretetét.
Ezek a kemencés partik már reggel kezdődnek, amikor Tutusz begyújtja a kemencét. Cápa pácolja a kacsát és a vadat. Kicsi, de gazdag fűszerkertjéből szedi a hozzávalókat. Az egész fokhagymákat keresztben elvágja és a sültek mellé teszi héjastól. A hámozatlan krumplit felvágja és rozmaringot tesz rá. Indul a dagasztás: 3 cipó kenyér, aztán egy tepsi briós, meg a pogácsa. Közben megérkezik Dodó a rétes alapanyaggal. 38 fok melegben tölti a rudakat túróval és barackos mákkal. Áztatjuk a kukoricákat sós vízben és készül az aszalni való almaszelet és szilva.
Fél 12-kor tökéletes a parázs (kb. 600 fokos a kemence) és ebben a sorrendben folyamatosan kerülnek bele a cuccok. A végére már csak 200, majd az aszaláshoz 100 fokra hűl.
A kemencés ínyencségeken túl elmondhatom, hogy ezek a barátságok emelnek fel és többet érnek számomra, mintha elmentem volna Olaszba.
Ez ám a romantika, nem pedig beülni valami drága étterembe. Itt minden pillanatban észen kell lenni, mindent meg kell tervezni. Elég egy-két perc késlekedés és szénné ég az étel.
Vendéglátóim 36 éve házasok és két gyönyörű és okos leányt neveltek fel országunknak. Most nyugdíjasok, de nem nyuggerek. Aktívan töltik a pihenés éveit. Cápa az egész családot ellátja foltvarrással készített termékekkel - még nekem is jutott egy szuper szatyor, ami még az unokáimat is kiszolgálja -, nem kínai gagyi, hanem szeretettel és kézzel varrott különlegesség letett holmikból.
Persze nem távozom üres kézzel, mert Tutusz a napi keszeg- és kárászfogását irdalási útmutató kíséretében becsomagolja.
Ismételten megállapítom, hogy milliárdoséknál jártam. Megtudtam azt is, hogy mi a hosszú és boldog házasság titka: mindenki hagyja élni a másikat és nem áll az egyéni kedvtelések útjába, hanem támogatja és ösztönzi azt.
A kemence pedig egy külön történet. Évek alatt készült el, mire tökéletes lett. Összekovácsolja a családot és a barátokat, mert egy ilyen nagy sütésnél mindenkinek jut mennyei eledel, amit csak ilyenkor ehet.
Ma egy napra én is milliárdos lettem, mert ilyen barátaim vannak. Erről pedig mindig Rejtő Jenő klasszikusa jut eszembe, amikor a Csontbrigádban úgy ad nevet Dugónak, hogy „a Kürtös, akinek barátja van”.
A kemencés ínyencségeken túl elmondhatom, hogy ezek a barátságok emelnek fel és többet érnek számomra, mintha elmentem volna "Olaszba"… (Olaszba is érdemes persze elmenni, de ilyen előzményekkel értékeljük igazán)