Csörsz Klári a tanítványom volt

1979-et írtunk, amikor elkezdtem tanítani. Beledobtak egyből a mélyvízbe és megkaptam olyan osztályokat, akik nálam csupán néhány évvel voltak fiatalabbak. Kláriék is ilyenek voltak. Kóstolgattam a tanári hivatást, rengeteg dolgot elrontottam, néha kegyetlen is voltam. Ezek mind részei az egyén fejlődésének.

Csörsz Klári

Klári már akkor is egy „csudanő” volt, igazi közösségi ember. A matekot persze utálta tiszta szívből. Dumája az persze mindig is volt, csodálatos beszélőkéje, mondhatnám. Meggyőző, szuggesztív egyéniség. Évek teltek el, mire újra találkoztam vele mint viseletkészítővel. Elbűvöltek a ruhái, a tehetség, a kitartás és az erő.

Közben nevelte rengeteg gyermekét, mint egy tyúkanyó és építette a közösséget, a szó legnemesebb értelmében. Ez egy olyan helyzet, amikor a tanár büszke a növendékére, még akkor is, ha ehhez nem járult hozzá semmivel.

Csodálatos ruhákat készített és készít ma is. Igazi tehetség, aki a kor hálóján néha fennakad, de tempós mozdulatokkal úszik tovább előre. Drukkolok neki minden erőmmel és nagyon sajnálom, hogy nem tudtam részese lenni pénteki bemutatójának, de ígérem, hogy a következőn és az azt követőn ott leszek.

Számtalan területen mutatta meg rátermettségét, és bízom abban, hogy ennek még nincs vége. Mint egykori tanára gratulálok szívből eddigi eredményeihez!