Mi zajlik ebben az országban?
Érdekes hallgatni a szaporodó pártok, pártocskák új-régi vezetőit. Rosszul vannak a mai magyar állapotoktól. A kormány teljesítményéről már nem is beszélve. Fodor Gábor, az „új liberális” olyan sötét képet fest Magyarországról, hogy az ember már fél kimenni az utcára. Illetve félne, ha igaz lenne a fodori látomás. Csakhogy nem az. Ahogy az sem, ahogy Bokros Lajos temeti a magyar gazdaságot. Ő is megvilágosodott, hogy neki is egy konzervatív-liberális párt lenne az igazi.
A szocdemek is újjáalakultak. Feltehetően az államra hagyva a milliárdos Kapolyi által tönkretett elődpárt adósságait. Schmuck Andor szavaiból erre lehet következtetni. De újra lehet hallani Szili Katalinról is, meg az MSZP sokáig alig látott-hallott embereiről: Bajáról, Szekeresről, Kiss Péterről, Lendvai Ildikóról. Gyurcsány és Bajnai pedig állandó vendég a balliberális médiában. Megy a szerecsenmosdatás. Tudott, ha igen, ki az őszödi beszéd kiszivárogtatóiról, vagy ki az, aki meg nem tudott. Köze volt a Hajdú-Béthez vagy nem volt köze. Ő vitte csődbe a pártot vagy ártatlan, hisz „csak” első számú vezető volt. Érvek, ellenérvek tobzódnak. Mi választók pedig kezdjük egyre világosabban látni, hogy mi is zajlott ebben a zavaros múltban.
Érdektelen témákat, elcsépelt ügyeket, jelentéktelen kérdéseket tárgyalnak unalomig az újságokban, rádiókban, tévékben.
Azt is pontosan tudjuk, hogy ők majd valamennyien ott álltak elől Gyurcsánnyal együtt. Olyan zseniálisan tették ezt, hogy „Európában ilyen böszmeséget még ország nem csinált, amit mi csináltunk.” - ugye emlékeznek ezekre a szavakra? Ennek ellenére nem tűntek el a politika süllyesztőjében, hanem újra itt tolonganak, hogy megmondják a „tuttit”. Hirtelen mindent jobban tudnak, mint amikor a hatalom a kezükben volt. „Nem tudok mondani olyan jelentős kormányzati intézkedést, amire büszkék lehetünk…” - hangzott az őszödi igaz-beszéd. Akkor most miért tudnának bármit is jobban?
Nem tudnak. De ezerrel nyomulnak, nemcsak ők, hanem valamikori holdudvaruk is. Érdektelen témákat, elcsépelt ügyeket, jelentéktelen kérdéseket tárgyalnak unalomig az újságokban, rádiókban, tévékben. Miközben Magyarország valóban átalakul, remélhetőleg tényleg az előnyére. Ha a héten lekerülünk végre az Európai Unió szégyenpadjáról, akkor Európa is elismeri - legalább közvetve - az Orbán-kormány erőfeszítéseit.
Európa. Furcsa, hogy lassan már minden uniós országból leckét kapunk demokráciából. A legaktívabbak a választásra készülő németek. Hogy például Szíriával vagy a tönkretett Irakkal mi legyen, arra nincs jó válaszuk. Arra, hogy mit kellene csinálnia a magyaroknak, arra van. Felháborító, ahogy a német zöldpárti Jürgen Trittin, vagy a Magyarországot alig ismerő szociáldemokrata kancellárjelölt, Peer Steinbrück nyilatkozik rólunk. Igaz, mindketten hordtak már össze elég zöldséget, de mégiscsak Európa egyik legerősebb országának vezető politikusai. Tényleg azt hiszik, hogy ez feljogosítja őket egy társország kioktatására? Semmi közük hozzá. Ahogy nekünk sem az ő belső ügyeikhez.
Visszatérve a magyar valósághoz, idézzük fel újra szépreményű Fodor Gábort. Azt a kérdés tette fel az egyik tévében - persze síri hangon -, hogy „mi zajlik ebben az országban?” Egyre jobb dolgok, Fodor úr. Kezd beérni végre az, amit a Fidesz elképzelt az országról. Ha szerencsénk van, akkor ez az új Magyarország gazdaságilag is elkezd végre erősödni.
