Ünnep utánérzések nélkül
Április 11-én gurulok Balatonszárszó felé, mint annyiszor már az utóbbi húsz évben. Csupán tavaly esett meg, hogy nem tudtam elmenni, ennek tanúi lehettek e blog olvasói is. Szárszóra menni nekem egyfajta zarándoklat, spirituális utazás egy világba, ami van, de valahogy mégsincs.
A ma divatos kifejezéssel mondhatnám, feltöltődni megyek, de ez nem lenne igaz, ide inkább a levezetés szó illik. Igen, ebben a zarándoklatban levezetem egy-egy költőietlen év összes érdemtelen történését, leföldelem magam.
Minden a szokásos mederben folyik, talán nem is lenne belőle blog téma, ám elhangzik egy mondat Szárszó polgármesterének szájából, mely tovább lendíti az évi rutinon: "A szárszóiak magukénak érzik az ünnepséget és a József Attila-kultuszt, és annak, hogy nem jelentek meg itt többen, csupán az az oka, hogy munkanap van.” Munkanap, milyen szép szó ez, és mennyi mindent felvet.
Igen, a kérdés: a költészet napja miért nem állami ünnep, hiszen hallhatjuk a híradásokat, hogy az országban rengeteg helyszínen és módon próbálnak méltón megemlékezni erről a napról. Igen, legyen a költészet ünnepe valódi ünnep. Mert az lehetne, a költők hazájában gondoljuk csak végig a sohasem teljes névsort. Nos, egy ilyen földön, ahol ennyi irodalmi zseni termett, itt igazán volna mit ünnepelni ezen a napon.
Mert most is vannak ünnepeink, amelyek nem az igaziak, gondoljunk csak május 1-jére. Kiüresedett ideológiailag, kiüresedett tartalmilag, igazából nem több, mint egy munkaszüneti nap, egy nap, amikor nem csak az nem dolgozik, akinek nincs mit.
Aztán van egy másik ünnepünk is, amelyről csak félve szólok, de muszáj elmondani, hogy október 23-a sem az igazi. Túl közel van, még élnek a hősök és antihősök, még nedvedzenek a sebek, még túl sok az indulat pro és kontra, hogy igazi nemzet egyesítő ünnep lehessen.
Igen, legyen a költészet ünnepe valódi ünnep. Mert az lehetne, a költők hazájában gondoljuk csak végig a sohasem teljes névsort.
Marad hát a költészet, mert mit tudnak az emberek Kossuthról, hát nem sokat. Esetleg annyit, hogy üzent valamit. Petőfitől viszont még idézni is tudnak, vagy, ha idéznek tőle, felismerik.
A többség azért tudja, ki volt Ady Endre, többen tudják, mint azt, hogy ki volt Tisza Kálmán, pedig ő volt a miniszterelnök, amikor Ady született. Vajon ismernénk-e Horger Antal nevét, ha József Attila nem foglalja versbe? Ugye, nem.
Legyen hát a jövő évtől hivatalos állami ünnep április 11-e, mely éppen akkor ötven éve lesz, hogy a költészet ünnepe. Eme cél érdekében oldalt is indítok, kérem, mindenki tetszikelje, aki úgy gondolja, hogy megérdemlünk egy valódi ünnepet.