Ciprus, és a nekik-lehet unortodox megoldások
Az egyetlen dolog, amit az EU-pénzügyminiszterek a ciprusiakkal megoldattak az az, hogy a közvetlen csődöt elhárították. Mégpedig olyan módon, amire eddig nem volt példa: a bankok betéteseinek pénzéhez nyúltak hozzá. A bankbetétek államosítása igazán unortodox lépés, és az európai jogelveket is alapjaiban sérti. De ezzel nem foglalkozik Európa.
Bezzeg a magyar joggal. Bennünket olyan erővel támadnak, hogy ez már kezdi érinteni az ország jelenét, és talán a jövőjét is. Mi ugyanúgy csőd szélén álltunk 2010-ben, mint Görögország, vagy most Ciprus. De az Orbán-kormány az elmúlt három évben megmentette az ország lakosságát a görög, a spanyol, az olasz vagy éppen a ciprusi szituációtól. Ezt nem lehet elégszer leírni, ha a Fidesz-kormány tevékenységéről beszélünk. Az ellenzéki pártok - élükön az MSZP-vel -, egyszerűen nem értik ezt. Vagy legalábbis úgy tesznek, mint akik nem értik.
Miközben a választópolgárok már látják, egyértelműen jelzik, hogy ők nagyra tartják Orbán Viktor és kormányának országmentő törekvéseit. A Fidesz-KDNP szövetség toronymagasan vezeti a pártok népszerűségi listáját, a Fidesz vezetőkkel együtt. A polgároknak nem Bajnai jelenti a "reménység szövetségét", ahogy ő nevezi nagyképűen a pártját, de nem is a szocialisták, hanem a most regnáló kormány.
Görögország, Ciprus példája bebizonyította, hogy a magyar kormány külön útja helyes irány. Jobb az is, ha nem gyűlölet-, hanem békemenet vonul az utcákon. Maradjon ez csak szépen így. Mert az erő nem csak a csőd elkerüléséhez kell, hanem a fejlődéshez is.
Mégis, hogy lehet az, hogy a magyar és európai baloldali és liberális vezetők, a balliberális média és közgazdászok ennyire másként látják a kormány lépéseit? - kérdeztem ezt az előző héten is. Az európaiakat még csak érteni vélem: az Orbán-kormány sorra hozza azokat az intézkedéseit, amelyek komoly német, francia, osztrák vagy éppen Benelux érdekeket sértenek.
Most a rezsicsökkentés az, amelyik az 1995-ös energia privatizáció óta igen komoly mélyütést vitt be a német állami tulajdonban is lévő, igencsak nyereséges energiaszolgáltató vállalatoknak. Ez volt az a pont, amikor már Angela Merkel is félretette a pártbarátságot, és a szociáldemokraták kívánságára "magyar órát" engedett tartani a Bundestagban.
Ne legyenek illúzióink: az alkotmányunk ugyan fáj némely európai liberálisnak, de ez a legkevésbé sem érdekelte eddig komolyan a német konzervatív kormányt. A német tőke sérelme azonban annál inkább. Ezért karolják fel a a kormány ellen nyilvánvalóan a hazai köröktől elindított politikai hisztéria-kampányt.
Aggódva figyelem ezt a német politikát. Nem kell bizonygatnom olvasóimnak, hogy nem vagyok Németország ellensége. Ellenkezőleg: nagyon sokban példaként tekintek a német folyamatokra. Az azonban, hogy nem képesek megállítani a német tőke éhségét - az Európai Unió legfőbb haszonélvezői ugyanis kétség kívül a németek -, az baj. Gyűlölet-demonstrációk sora indult meg Európában. Nácinak rajzolt Merkel-táblákkal vonulnak Olaszországban, Görögországban, Spanyolországban, most legutóbb Cipruson is. Ha ez így megy tovább, megjelennek ezek Szlovéniában, netán Magyarországon is. Ami igen nagy kárára lenne nem csak a német-magyar kapcsolatoknak, hanem a magyar-EU viszonynak is.
Görögország, Ciprus példája bebizonyította, hogy a magyar kormány külön útja helyes irány. Jobb az is, ha nem gyűlölet-, hanem békemenet vonul az utcákon. Maradjon ez csak szépen így. Mert az erő nem csak a csőd elkerüléséhez kell, hanem a fejlődéshez is.