Minden szinten, szinte minden
Talán emlékszik az olvasó, hogy vagy másfél hónappal ezelőtt azt jósoltam, balhék, csúsztatások sorozata következik. Ezt tudtam, de azt nem, hogy milyen korán és milyen erősséggel, és mennyi pontról.
Csak egy példát hadd mutassak be! A napom általában reggelente az interneten a hírek átnézésével kezdődik, s igényel fél órát vagy éppen egészet. A napokban olvasom:
„Orbán hétfőn nem megy a Parlamentbe.”
Ejnye-bejnye. Hiszen ott lenne a helye! A legtöbb internetező nem is firtatja tovább, ennyi neki elég annak megállapítására, hogy a miniszterelnök nem teljesíti a dolgát. Én persze kinyitottam az ablakot, melyben aztán azt írják, hogy „Orbán Viktor miniszterelnök küldöttség élén Szaúd-Arábiába utazott (elnézést, lehet, hogy éppen más arab ország volt), vele utazott a gazdasági miniszter és vállalkozók sora.”
Nocsak-nocsak. Csak nem gazdasági kapcsolatokat épít a miniszterelnök és a kormány? S közben már szállingóznak a hírek arab megrendelésekről. Lehet, hogy a kormány több lábra építve akarja építeni a gazdaságot, nemcsak a bizonytalan Európára? Ugye mennyire más a tartalom, mint a cím?
Mint ki citromba harapott, rándult a fiatal újságíró arca. Többet aztán semmit sem írt, játszott a ceruzával, s várta, mikor megyünk a fenébe.
2002-ben –a választások előtt - interjút kért tőlem az egyik igen ismert gazdasági lapunk, miért hiúsult meg egy általam vezetett EU-projekt. Lelkes fiatal újságíró jegyzetelt. Aztán megkérdezte: hát akkor mi volt az alapprobléma? Az igazságot mondtam: időben nem lehetett teljesíteni a projekthatáridőt, mert a Horn-kormány annyit késlekedett, hogy nem maradt idő a tenderzárásra. Mint ki citromba harapott, rándult a fiatal újságíró arca. Többet aztán semmit sem írt, játszott a ceruzával, s várta, mikor megyünk a fenébe.
Sokszor megértem az Antall-kormány idején is azt a végtelen cinizmust, mellyel egyes emberek vigyorogva nézték a kudarcokat. Benne éltem, láttam, sokszor hetente. És most kapaszkodjanak! Dr. Kovács Pál, az MSZP a '90-es évek elején tudásában és hozzáállásában kiemelkedő alakja személyesen mesélte el nekem, hogy az egész Bokros programot tudta nélkül és háta mögött írták meg, holott ő volt a népjóléti miniszter és a megszorítások 70 %-a éppen ezt a tárcát érintette. Mellesleg akkor egész hétvégén én voltam az NM ügyeletese, a telefonok mind hozzám futottak. Így lesz az ember a történelem apró, de fontos pillanatának élő és értő tanúja.
„Én még hiszek abban, hogy lehet tisztességesen politizálni, de lehet, hogy túl naiv vagyok” – mondta egykori főnököm, aki akkor szembesült a Bokros programmal, amikor egy külföldi konferenciáról másfél nap után hazaérkezett. Bement a kormányülésre, s annak kezdetén felmondott.
Ő becsületből és becsülettel távozott, engem hamarosan eltávolítottak. Egy hívő baloldali vezetőt, s engem, ki családilag nemzeti oldali vagyok. (Akárcsak ő, persze más alapnézetekkel.)
Mintha ismétlődne a történelem. Tessék elolvasni Faludy, a szocdem író és költő beszámolóját Recskről, ahol a szocdemek és az úri osztály együtt üdült az ÁVH vendégeként. Előbb-utóbb kölcsönös megbecsülésben, 35 kilóra fogyva.
Nekem most már csak az a kérdés, ki ma a vendéglátónk!
