Füst a Vatikán felett
Van Pápánk. Ferenc a 266. pápa, a katolikus világ feje, Jézus földi helytartója. Százmilliók figyelték ebben a látszólag hitetlen világban, hogy mikor száll fel az a bizonyos fehér füst, kinek a nevét mondják ki azon az erkélyen.
Én éppen a konditeremben hódoltam az ép testben ép lélek gondolatnak, amikor a stoppernek használt, természetesen nálam kicsit okosabb telefonom piros ledfénnyel jelezte: egy üzenet várja, hogy megnézzék. Talán mire a következő pápát választják, már a fehér füst produkálására is képesek lesznek ezek a kezes kis jószágok. Éppen a Kaposvár Most bejegyzése volt az első tudósítás a nekem rendelt mikrovilágban, "Felszállt a fehér füst".
Mivel már csak pár hasizomgyakorlat volt vissza, azonnal felmentem a nappaliba, hogy le ne maradjak a pillanatról, amikor kimondják annak az embernek a nevét, aki egy időre magára ölti a gondok palástját.
Bőven volt időm befejezni a felüléseket, hiszen elég hosszasan kellett várakozni. A téren állók mintha egy tabletreklám figurái lettek volna, szinte mindenki a legújabb informatikai eszközzel integetett. Ott a téren, miként nálam a konditeremben, a 21. század integrálódott egy kétezer éves intézménnyel. Aztán később a tv-k, a számítógépek, a tabletek és mobiltelefonok képernyőjén Buenos Aires érseke immár mint Ferenc pápa tűnt fel.
A modern ember nem maradhat le semmiről, hitét immár nemcsak a szívében, de a zsebében is hordja, vagy éppen a táskájában. Lehetne ez vicces is, de nem az. Akit érdekel, az rengeteg információra lelhet az interneten, aztán, hogy ezeket miként válogatja, dolgozza fel önmagában, az már egy másik kérdés.
Hittel valljuk feltámadásodat, amíg el nem jössz. Több milliószor hangzik el naponta, és kétezer éve várjuk, és ha kell, még kétezer év múlva is várni fogjuk.
Van pápánk, ez csupán annyit jelent, hogy van folyamatosság, hogy a titoknak van őrzője.
Ezzel be is fejezhetném, de nem teszem, mert az, ami e mögött az esemény mögött van, több mint egy történet. A valamikori 12 tanítvány immár 1,3 milliárdos tömeggé duzzadt, az ige nem is testté, de tömeggé lett. Hittel valljuk feltámadásodat, amíg el nem jössz. Több milliószor hangzik el naponta, és kétezer éve várjuk, és ha kell, még kétezer év múlva is várni fogjuk.
Lehet, akkor már szemünkbe épített mikrocsipek a gondolataink által vezérelve vetítik elénk a szentírást, vagy éppen Ferenc pápa megválasztásának történetét, de mi még mindig arra az akkor már 4 ezer éves ígéretre várunk majd, mert tudjuk: az nem lehet, hogy nem jön el újra, csak neki más az idő, másként pereg, mint nekünk, halandóknak.
Habemus papam - kétszázhatvanhatodszor hangzott el, s nem tudhatjuk, hányszor halljuk még, ám az biztos: minden következő alkalommal többen figyelik azt a bizonyos erkélyt, s minden egyes alkalom közelebb visz a valódi eljövetelhez.
